Leigh Whannel, a Fűrész és Insidious filmek forgatókönyvírásain megedződött, horror-specialista 43 éves ausztrál rendező nagyot "dobott" második direktori munkájával, "A láthatatlannal ember" -rel. A film jelenleg is fut a magyar mozikban és egyelőre úgy tűnik, ugyanúgy sikert arat, ahogyan az IMDb-n is (ott most 70% felett van, 7,1 pontnál jár). Bevallom: nagyon vártam már a bemutatóját két okból is, egyrészt azért, mert a COVID-járvány alatti mozibezárások óta most először merészkedtem el egy Cinemába, másrészt pedig mert az előzetesek és "felvezető publicisztikák" alapján kimondottan érdekesnek tűnt az egész.

Nézzük először átfogóan, majd a pozitívumokat és negatívumokat. A "The Invisible Man" egy jól felépített, átgondolt script alapján megrendezett és rengeteg fordulattal, meglepetéssel illetve kiszámíthatatlansággal "megkomponált" izgalmas horror - trhriller keverékfilm. Alaptörténete egyszerű, a kivitelezésben pedig egy nagyszerű színészteljesítményt is láthatunk a 38 éves Elisabeth Moss révén. Ha az eddig felsoroltakat nézzük is biztató a végeredmény, bár a részletekbe is érdemes kicsit belemennünk, kritikai észrevételeket is megfogalmazva.

Kevés spoilerrel folytatva: A cselekmény középpontjában egy megromlott házasság áll. Ez a tény, illetve a legfőbb konfliktusokat és izgalmakat adó alapszitu (a feleséget fenyegető férjről) a Láthatatlan embert sokkal inkább az 1991-es "Egy ágyban az ellenséggel" (Julia Roberts) illetve a 2002-es "Most már elég" (Jennifer Lopez) történeteihez közelítik, mintsem a többi láthatatlan ember sztorihoz.

Ami az eddigi kísérleteket illeti, ott a legelső, 1933-as verzió Claude Rains főszereplésével, aztán az 1992-es Semmit a szemnek (Chevy Chase filmje) és a 2000-ben megjelent Árnyék nélkül (Paul Verhoeven - Kevin Bacon horror-változata). A jelenlegi, legújabb feldolgozásban a láthatatlanná válás egy érthető, hihető és  világos (misztikumoktól, túlzásoktól mentes) indoklással illetve kivitelezéssel valósul meg: a férj egy különleges optikai ruhát fejleszt ki (a lehető legnagyobb titokban), mely észlelhetetlenné teszi őt.

A történet szerint a feleség egy szép napon megunja férje, Adrien Griffin (Oliver Jackson-Cohen) folytonos terrorját, így megszökik tőle közös házukból (ami egyébként olyan, mint egy valóságos erődítmény). A happy and azonban elmarad, mert bár a feleség, (Cecilia Kass - Elisabeth Moss) biztos helyre menekül (testvére családjához költözve) és a férj is öngyilkos lesz, valójában Cecilia tovább szorong, mert úgy érzi: valaki folyton figyeli őt. Zavarodottsága egyre durvábbá válik, ahogyan az ismeretlen érzés lassan fizikai zaklatássá (és bántalmazássá) fajul, rettegésbe hajszolva az asszonyt. Ezen a ponton megy át a thriller valódi horror-rettegésbe, ugyanis a láthatatlan "erő" a legkülönbözőbb módokon ijesztgeti Ceciliát és teszi tönkre életét. A nő kést ragadva próbál meg védekezni, de esélytelen helyzetben van, a férfi azt tesz vele, amit csak akar.

Itt kell kiemelni: Elisabeth Moss kivételesen jó alakítást nyújt Cecilia szerepében, érzelmes széles skáláját hozva. Láthatjuk őt boldogan (mikor átmenetileg úgy érzi megszabadult férjétől), majd rettegve, később elszántan, meghatottan, harcolva, küszködve és végül győztesen. A jól építkező forgatókönyv széles teret kínál Moss számára a színészi kibontakozáshoz és mesterien növeli a feszültséget is. Közben pedig felvetődik bennünk nézőkben a kérdés: meddig tehető tönkre egy ember, mikor fordul a kocka és mikor lesz végre Cecilia a kezdeményező fél. Nos, a fordulat a film közepe táján valóban elérkezik: Cecilia ráébred az igazságra, arra, hogy férje él (csak megjátszotta halálát) és ő üldözi őt, egy különleges technológiával láthatatlanná válva. Nem adja fel: tervet eszel ki a védekezésre illetve Adrien "kiiktatására".

Természetesen nem spoilerezem el a sztori kibontakozását, de annyit elárulok: több nagy fordulat is jön a történetben és végig kiszámíthatatlan marad, hogy mi következik (és mi lesz a zárás). Említést érdemel még, hogy a hangeffektek kifejezetten jól kitalált módon növelik a rettegést és ami Christopher Nolan -nek nem nagyon megy (pedig ő is a hangeffektek nagy kedvelője), az Leigh Wannel nél nagyon jól működik: az audio-vizuális kellékek a végsőkig tudják fokozni a feszültséget.

Ami a kritikai észrevételeket illeti: nálam első helyen a férj (maga a láthatatlan ember) megjelenítése áll, akit Oliver Jackson-Cohen játszik és aki a maga 33 évével, meglehetősen kölyökképű a papíron 5 évvel idősebb, ám valójában vagy 10 évvel többnek látszó Elisabeth Moss mellett. Nem túl hihető a fickó, a milliárdos feltaláló és szadista férj szerepében.

Ugyancsak átgondolhatták volna a 16-os karikát is, mert elég sok a véres jelenet, melyek révén szerintem messze 18-as besorolásúnak kellene lennie. A film valódi erőssége azonban a fordulatokban bővelkedő forgatókönyv és a feszültséget ügyesen adagoló (illetve növelő) rendezés, a rengeteg izgalmas jelenettel és Moss kisasszony valóban színvonalas alakításával kiegészítve.

Értékelésem erős 80%, ami a 4 fő szempontot tekintve így tevődik össze: alapsztori: 80%, rendezés: 90%, színészet:  85%, látványelemek: 75%. Ajánlani tudom a horror-kedvelőknek, a minőségi thrillerek rajongóinak és a látványos, fordulatos sztorikat szerető filmrajongóknak. Nem fognak csalódni. A láthatatlan ember bőven megér egy mozijegyet. /08.15.12:51/