A tavaly nyáron megjelent Helyőrség (The Outpost) című háborús dráma, Jake Tapper 2012-es könyvsikerét dolgozza fel, melynek eredeti címe: The Outpost: An Untold Story of American Valor. A sztori az Észak-Kelet Afganisztánban 2009 október harmadikán lezajlott kamdeshi csatát mutatja be izgalmas, átélhető formában.

A kép forrása: comingsoon.net

Bár a valódi összecsapás nagyságát tekintve nem mérhető az 1993-as mogadishui csatához (Operation Gothic Serpent) - melyből 2001-ben Ridley Scott rendezett különleges filmet Sólyom végveszélyben címmel - a The Outpost alaphangulata teljességgel megidézi a 10 évvel ezelőtti "Sólymot". A rendező Rod Lurie a 2001-es Utolsó erőddel már bizonyította, hogy a katonai akadémián szerzett végzettségét és tapasztalatait valóban jól tudja kamatoztatni, katonai és háborús témákban. Ezúttal is színvonalas filmet alkotott.

A Helyőrség a pakisztáni határ közelében, egy kimondottan rosszul megválasztott helyen megépített amerikai erődben játszódik, ahol 2009 őszén 54 amerikai katona (és 20 őket segítő afgán) teljesít épp szolgálatot. A tábor a Hindukus hegység egyik völgyében helyezkedik el, hogy a szomszédos Pakisztánból időnként érkező, tálibokhoz csatlakozni akaró csoportokat és fegyverszállítmányokat feltartóztassa. Ám az erőd mindennapi életét nem ez a feladatkör határozza meg, hanem sokkal inkább az hogy katonái elhárítsák napi rendszerességgel rájuk tüzelő tálibok támadásait. A tábort minden irányból magas hegyek övezik, így azokról könnyen belőhetőek a laktanya épületei. A parancsnok, Keating százados (Orlando Bloom) tudja is ezt, így helyettesével, Bundermann hadnaggyal együtt (Taylor John Smith) a helyiekkel való békés együttműködésre törekszik. Csakhogy a rátermett kapitány sajnos elesik, amikor a tábor egyetlen teherautóját próbálja meg egy értelmetlen parancsnak engedelmeskedve a völgyből az alaptáborba visszavinni. 

A kép forrása: deadline.com

Keating utódja, Yllescas százados (Milo Gibson, igen, Mel Gibson fia) szintén elszánt csapattiszt és ő is békés kapcsolatokat épít ki a közeli falu öregjeivel. Gyakorlatilag pénzen vásárolja meg a békét azzal, hogy jó sok amerikai dollárt ígér az afgán falunak (iskola, áram és vízvezeték építésére) ha a település együttműködik a katonai bázissal. Csakhogy ő is elesik egy járőr feladat során. Így a sorrendben harmadik táborparancsnok, Broward százados (Kwame Patterson) is megkezdi szolgálatát a bázison. Ő viszont gyáva alak, aki még vizelni sem meri elhagyni a parancsnoki épületet. Szerencsére hamar elvezénylik, így a helyőrség Bundermann hadnagy parancsnoksága alá kerül. Ő pedig legfőbb őrmestereire támaszkodik: Clint Romesha törzsőrmesterre (Scott Eastwood, igen Clint Eastwood fia), Kirk őrmesterre (Jack Kesy) és például Larson őrmesterre (Henry Hughes). A kisebb rendfokozatú katonák, mint például Carter tizedes (Caleb Landry Jones) csak később, az ostrom napján jutnak meghatározó szerephez. A film 67 percében (épp a közepén) kezdetét veszi az ostrom: 2009 október 3-án nagyjából 300 tálib harcos ront kézifegyverekkel, aknavetőkkel, illetve vállról indítható rakétákkal a helyőrségre.

A kép forrása: sandiegouniontribune.com

Az ostrom kétségtelenül a film legjobb része: ott vagyunk ugyanis mi is a tűzvonalban, együtt rohanunk az amerikai katonákkal a golyózáporban, fedezéket keresve, majd a porban kúszva-mászva, miközben átérezzük félelmeiket. A harc legfőképp a páncélozott járművekben rekedtek megmentéséért, a főkapu megtartásáért és a tábort elözönlő tálibok visszaveréséért folyik. Clint Romesha törzsőrmester és Carter tizedes szinte a lehetetlent hajtják végre (amiért később a legmagasabb katonai kitüntetést kapják [medal of honor]): egyikük a harci kedvet felkorbácsolva és a harcképesek élére állva megmenti a főbejáratot és így a tábort is, másikuk pedig (Carter) sebesült társait menti meg (egyiküket a karjában cipelve át a golyózáporon). Az 54 amerikai katona végül csodával határos módon kitart és visszaveri a 300 tálib támadását, amikor a légierő végre megérkezik és szétbombázza a tálibokkal teli hegyoldalt. Ez a megmenekülést jelenti számukra. Nyolc társuk viszont holtan fekszik a helyőrség udvarán, ők nem örülhetnek a győzelemnek. A súlyosan megsebesülteknek a túlélők vért adnak és végre befut a szárazföldi felmentés is Portis kapitány egységével.

A Helyőrség egy győzelem krónikája, mert bár a támaszpontot Amerika az ostrom után megszüntette, az 54 katona 2009 október 3-án igenis véghez vitte a lehetetlent és megvédte a bázist, mintegy hatszoros túlerővel szemben!!! Összesen 150 afgánnal végeztek, vagyis nagyjából a támadók felét iktatták ki, igaz ebben benne van a felmentésükre küldött bombázók pusztítása is. Elvitathatatlan, hogy hősiesen és önfeláldozóan küzdöttek, vállvetve. A film tökéletesen visszaadja a harc minden percét, nagyszerű alakításokkal. Kiemelendő Scott Eastwood, aki a kőkemény törzsőrmester szerepében mindvégig képes megtestesíteni a társaiért és hazájáért harcoló hős mintaképét. Nekem tetszett Orlando Bloom alakítása is, aki bőven kinőtte a Sólyom végveszélyben újoncának korlátait és érett játékkal hozta az embereiért tűzbe menni kész parancsnok alakját.

A kép forrása: stripes.com

A képen Barack Obama amerikai elnök épp kitünteti a Fehér Házban a csata egyik hősét, Clinton Romesha törzsőrmester, akit a filmben Scott Eastwod alakít. A Medal of Honor az egyik legmagasabb állami kitüntetés az USA -ban, a legnagyobb elismerés, amit amerikai katona csak megkaphat. Korábban 50 évig senkinek nem adták meg. (Utoljára a vietnámi háborúban került odaítélésre.)

A film linkje: videa.hu

 A Helyőrségez a háborús filmek kedvelőinek ajánlom és mindazoknak, akik szeretik a hősies sztorikat, nagy küzdelmeket. Értékelésem: erős 80%. Igazából szerintem többször nézős.

2021.04.05.14:21