A rendező, Jamue Collet-Serra a Viasztestek, a Non-stop, a Zátony és a The Commuter sikere után idén egy fura stílusú "Karib tenger kalózai" hangulatot és látványvilágot idéző zagyva családi-fantasy -val lepte meg a világot, melyhez megnyerte a még mindig nagyon szép Emily Blunt és bohóckodni szerető Dwayne Johnson részvételét is. A végeredmény egy látványos, bár kissé feledhető és gagyi vígjáték lett unalmas történettel ám jónéhány lenyűgöző felvétellel és képkockával.  

Az alapsztori lényege egy bizonyos különleges fa felkutatása - tűzön-vízen, kalandokon és üldözéseken keresztül - az Amazonas mentén (1916-ban) abban a reményben, hogy annak virága különleges gyógyítóerővel bír. A fa és virág felkutatására induló "verseny" résztvevői: egy kissé őrült német arisztokrata (és katonatiszt) a katonáival (illetve tengeralattjárójával) és a csinos tudósnő, Lily (Emily Blunt) az öccsével, akik az Amazonas-menti hajóst, bizonyos Franket (Dwayne Johnsont) bérelik fel a helyszínre jutáshoz. A német Joachim herceget Jesse Plemons alakítja. Az egész sztorit rengeteg misztikum itatja át, mivel egy régen halott (de újraéledni képes) 16. századi spanyol hódító (konkvisztádor) is érintett a dologban, akinek neve: Aguirre (Edgar Ramirez). A 400 éve halott és elátkozott férfi mindent megtesz Lily és Frank feltartóztatására, így a cselekmény afféle "Karib tenger kalózai" kettő pont nulla jelleget ölt, kb a film felétől.

A történet első része még poénokkal teli és eredetinek mondható (bár ezek kicsit elöltetettek [mármint a poénok]), kapunk izgalmas képsorokat, lenyűgöző, Amazonas-menti képkockákkal, később azonban egyre bugyutább lesz a sztori és átmegy egy felturbózott CGI mesébe. Dwayne Johnson végig-marháskodja a filmet, ami jól áll ugyan neki, de ez kevés ahhoz, hogy emlékezetessé tegye a végeredményt. Emily Blunt 38 éve dacára szexibb, mint sok 20 éves színésznő, noha a filmben gondosan ügyel ennek elrejtésére (nagyjából egyetlen egyszer sem mutat semmit nőiességéből, mintha zsákruhában tolná végig).

A Dzsungeltúra egy szerethető, habkönnyű vígjáték gyenge poénokkal, rengeteg CGI képkockával, de élvezetes jelenetekkel és néhol kifejezetten lenyűgöző látvány-világgal (mely a film második felében kifejezetten "Karib tenger kalózai" utánérzést okoz). Elsősorban a könnyed szórakozást kedvelő, kalandfilm-, és fantasy fanoknak ajánlom, akik szívesen behúzódnának egy hűs, légkondis moziba 127 perc bugyuta, de önfeledt szórakozásra. Értékelésem: 60% (jóindulattal).  

2021.08.07.11:29