Az évkezdés mindig nehéz időszak (vissza kell rázódnunk a munkába, anyagi nehézségeink vannak az ünnepi költekezések miatt + rendszerint fogyókúrára kényszerülünk [már aki] ... stb), így az otthoni kikapcsolódásnak kiemelt jelentősége van. A filmek segíthetnek ebben, legalábbis  a JÓ filmek.

Összeszedtünk 30 olyan alkotást, melyek garantáltan kikapcsolnak bennünket, legalábbis Fortress szerint jó szórakozást kínálnak a téli estékre. (Hangsúlyozzuk: nem biztos, hogy ezek a filmtörténet legjobbjai, csak, hogy számunkra kedvesek.)

1. Remény rabjai (LINK) Mert egy őszinte és mély barátságot mutat be és a lelki túlélés örök receptjét tárja elénk egy fordulatos és életbölcsességekkel teli történeten keresztül. Az egyik legjobb film, amit valaha készítettek. A rendező: Frank Darabont (magyar származású), a két főszereplő pedig: Tim Robbins és Morgan Freeman.
2. Kelly hősei (LINK) Mert gyermekkorom egyik legelső nagy filmélménye volt. Iszonyúan jó a sztorija és minden szövege. Szenzációsak a karakterei, a párbeszédei és látványosan, ám a megszokott panelektől eltérő módon ábrázolja a háborút, könnyed, vicces formában. Milliószor láttam. Főszereplők: Clint Eastwood, Telly Savalas (és még sokan mások).
3. Van, aki forró szereti (LINK) Mert ez a film igazi életörömöt áraszt három kivételes színész, Jack Lemmon, Tony Curtis és Merilyn Monroe utánozhatatlan és végtelenül szórakoztató játékával. 120 önfeledt perc Ajándékba, ezt adja a Some Like It
4. Utazók (LINK) Mert egy nagyon elgondolkodtató, sokrétegű történet önzésről, önzetlenségről, szerelemről, életről és halálról, Jennifer Lawrence és Chris Pratt főszereplésével. Amikor először láttam, hatása alá kerültem és elgondolkodtam az életemről, párkapcsolatomról. Bár a film sci-fi "köntösben" készült (egy jövőben történő sok évtizedes hibernációs utazás középpontba helyezésével), inkább drámának nevezném.
   
5. Életrevalók (LINK) Mert egy gyönyörű történetet mesél el (mely valóságalapú) és bemutatja, hogy hogyan képes visszaadni valaki egy másik embernek az életkedvet. Megható, vicces és megrázó egyszerre. Francia film Francois Cluzet és Omar Sy főszereplésével. (Az Earth Wind & Fire, Boogie Wonderland című dala pedig nagyon feldobja az egészet.) 
6. A nemzet aranya (LINK) Mert történelemrajongóként izgalmas egy olyan sztorin szórakozni, amely egy kincskeresést mutat be egy kalandokkal teli akció-orgia keretébe ágyazva. A főhős, Nicolas Cage történész és képzett katona egyszerre, aki az amerikai nemzet kincsét keresi. műfajban
7. Összeesküvés elmélet (LINK) Mert szerintem Julia Roberts és Mel Gibson egyszerűen fantasztikusak ebben a furcsa történetvezetésű de meglepetésekkel teli thrillerben. Megunhatatlan klasszikus, mely a 90-es évek egyik legjobbja. (Amúgy a film 1997-ben készült.)
8. A Birodalom visszavág (LINK) Mert 1980-ban George Lucas egy olyan gazdag fantáziavilágot teremtett ezzel a filmmel, mely generációkat "szippantott magába" örök rajongóvá téve az olyan SW fanokat mint jómagam. Ezt a filmet láttam életem során legtöbbször. Ráadásul nem is értem miért imádom annyira.
9. Kéjjel nappal (LINK) Talán ez a film a legkevésbé érthető tízes listámon, mert számomra meglepő módon nem aratott túl nagy közönségsikert a mozikban. (Az IMDb-n csak 63%-os.) Nekem mégis nagy kedvencem, mert pörgős, szórakoztató, jó dumákkal teli, amellett a Tom Cruise - Cameron Diaz páros óriásit alakít benne. Ha rossz kedvem van, ez a film mindig feldob (nem tudom miért).
10. A sátán felemelkedése (LINK) Történelemmániásként és a korszak alapos ismerőjeként is tudtam tanulni ebből a filmből, mely bemutatja, hogy a világtörténelem legnagyobb tömeggyilkosa és diktátora, Adolf Hitler hogyan vált a világ mészárosává. Érdekes, izgalmas, megdöbbentő film, Robert Carlyle őrületesen jó alakításával. (Aki egyébként egyáltalán nem hasonlít a Führerre, viszont olyan átütően veszi le gesztusait és kisugárzását, hogy tökéletesen megidézi Hitlert.)
11. Casino Royal (LINK) Mert az egyik legjobb James Bond film, amit valaha készítettek. Van benne stílus és elegancia, ami kiemeli a kémes akciófilmek szürke tömegéből.
12. Szerelem a Fehér Házban (LINK). Mert egy gyönyörű, szórakoztató és romantikus hangvételű történet, fantasztikus színészekkel (legalább harmincszor láttam).
13. Kémek a Sasfészekben (1968) (LINK) Mert az egyik legjobb háborús kémfilm, ami valaha készült. Clint Eastwood és Richard Burton egy hihetetlen látványvilágot bemutató, havas hegyvidéken, az ausztriai Hohenwerfen várában küzdenek meg a nácikkal, hogy lebuktassák a németek kémhálózatát.
14. Casablanca (1942) (LINK) Egy Oscar-díjas gyönyörű, romantikus történet Kertész Mihálytól, Ingrid Bergman és Humphrey Bogart főszereplésével. [link] Amihez a filmtörténet egyik legszebb dallam társul, az As Time Goes By.
15. A zongorista (2002) (LINK) Székhez szegező film, a holokausztról, egy valóságos személy, Wladyslaw Szpilman hihetetlen bujkálásáról a nácik megszállta Varsóban. Adrien Brody 2003-ban Oscart kapott alakításáért, tökéletesen megérdemelten.
16. Sherlock Holmes (2009) Látványos és izgalmas kaland-akció-vígjáték rengeteg humorral, a XIX. századi Anglia korhű bemutatásával és olyan "vitriolos" alakításokkal, mint Robert Downey Jr játéka. 
17. Sárkány csókja (2001) Pörgős akciófilm, de a script, illetve Jet Li, Tchéky Karyo és Bridget Fonda alakítása messze az átlag akcióorgiák fölé emeli. Nem beszélve a jól kidolgozott verekedésekről és üldözéses jelenetekről. 
18. Hölgyem isten áldja (2004) Kacagtatóan jó vígjáték, rengeteg helyzetkomikummal. Bár 1977-ben Herbert Ross rendező elkészítette a sztori első változatát (Marsha Mason és Richard Dreyfuss főszereplésével), számomra igazi szórakozást inkább a 2004-es második feldolgozás nyújt Patricia Heaton és Jeff Daniels kitűnő játékával. 
19. Bourne rejtély (2002), Bourne-sorozat. Akciófilm kategóriában az egyik legjobb, amit valaha készítettek, Matt Damon klasszikusa, a legelső Bourne-film. (Ezen kívül még 4 készült: a Supremacy [2004], az Ultimatum [2007], a Legacy [2012] és a balul sikerült Jason Bourne [2016]). A legelső pörgős és tele van nagyon jól megcsinált verekedésekkel. Látványos, izgalmas film, kiváló egész estés szórakozás. Nagy kedvenc számomra. 
20. Lovagregény (2001) Történelem, kaland és vidámság. Szórakoztató, középkorban játszódó sztori a Lovagregény, Heath Ledger főszereplésével
21. Bad Teacher (2011) Vicces, habkönnyű kis történet Cameron Diaz főszereplésével. 

További jó filmek (szerintem):

• 22. Maflás (2012) 
• 23. Dave (1993) 
• 24. Hat nap 7 éjszaka (1998) 
• 25. World War Z (2013) 
• 26. Zsarulesen (1987) 
• 27. Szupercsapat (2010) 
• 28. Randiguru (2005) 
• 29. Egy becsületbeli ügy (1992) 
• 30. Ha ölni kell (1996)

30+1. A bolygó neve halál (1986)

2020.01.05.12:35

Steven Spielberg különleges kémfilmet készített 2015-ben Bridge of Spies címmel, mely nálunk tükörfordítással "Kémek hídja" címen került a mozikba. Az alaptörténet megtörtént eseményekre épül: 1962 február 10-én a nagy nyilvánosság kizárásával, titkos kémcsere zajlott Berlinben a nyugati és keleti zónákat összekötő Glienickei hídon (mely a Havel folyón ível át és a szovjet megszállású Kelet-Berlin, illetve az amerikai támogatottságú Nyugat-Berlin közt húzódott). A "kémek hídjaként" emlegetett építmény a hidegháború alatt összesen három kémcserének adott helyszínt, ám ezek közül a filmben feldolgozott, 1962-es eset volt a legspeciálisabb.

A fogolycsere különlegességét egyrészt az adta, hogy egy polgári személy, egy zseniális ügyvéd, James Donovan hozta tető alá, másrészt, hogy valójában kettős cserét jelentett, mert Donovannak köszönhetően nem csak egy U-2 es kémrepülő pilótáját, Francis Gary Powerst kapta vissza az USA - Rudolf Ivanovics Abel szovjet kémezredesésért cserébe - hanem  Frederic Pryor amerikai egyetemistát is. Donovan, akit a filmben Tom Hanks alakít (mégpedig elképesztően jól), mindvégig központi figura, az eseményeket valójában az ő "szemeivel" látjuk. Az ő érdeme három ember életének megmentése, hiszen Abel ezredes mellett a két amerikai szabadságát (és életét) is ő adja vissza. (Tegyük hozzá: az amerikai egyetemistát nem a kémek hídján, hanem a híres átkelőponton, a Checkpoint Charlie -nál adták át a CIA embereinek.)

A Kémek hídja egy nagyon jó script alapján megrendezett,elgondolkodtató és látványos dráma, mely egyszerre több műfajba is beleillik, így dráma mellett krimi és kicsit akció-thriller is (természetesen a "kémfilm" kitétellel). Lassú tempóban indul Donovan bemutatásával a film: megismerjük a 46 éves New Yorki ügyvédet, látjuk precizitását és idealizmusát, mellyel védenceit képviseli, miközben mindent megtesz képviseletükért. (Itt azért megjegyezném: a 2015-ben már 59 éves Tom Hanks majdnem túl öreg a karakterhez. Ugyanakkor pont éltesebb kora miatt bölcsebb és megfontoltabb figurává teszi Donovan alakját.)

Az alaptörténet több szálon fut: az egyik, Powers repülő-százados sztorija, akit 1960 májusában Jekatyerinburg felett lőnek le a szovjetek, miközben képeket készít nagy magasságban a szovjet katonai objektumokról. A repülőtiszt azonban sikeresen katapultál, ám rögtön orosz fogságba kerül. A második szál a szovjet kém, Abel ezredes sztorija, aki lebukik az Egyesült Államokban és bíróság elé kerül. Őt védi Donovan és éri el, hogy halálbüntetés helyett "csak" hosszú börtönbüntetést kapjon. A harmadik szál maga Donovan, aki kezdetben Abelért, majd a fogolycseréért küzd Berlinben.

A film legértékesebb és legérdekesebb jelenetei az 1961/62-es Berlinben játszódnak, ahol látjuk a berlini fal villámgyors felépítését, az őrtornyokat, a két városrészt elválasztó kerítés-, és falrendszert és az átszökésre vállalkozók agyonlövését (szovjet mesterlövészek által). Abban a jelenetben, melyben Donovan vonaton érkezik Berlinbe, az ablakból kinézve látjuk - mégpedig az amerikai ügyvéd szemével - a hihetetlen látképet a fallal és az azon éppen átmászni próbálkozók agyonlövésével. (A film egyik legjobb jelenete.) Később ott vagyunk Donovannal akkor is, amikor engedéllyel, gyalog megy át Kelet-Berlinbe egy szigorúan ellenőrzött átkelőponton, kelet-német katonák kontrollja után. Odaát aztán a szovjet övezetben egy utcai rablóbanda ellopja kabátját, fűtés nélküli lakást kap (a tárgyalások idejére) és megtapasztalja a keleti városrészben tapintható nyomort.

Ami egészen egyedi, az a keletnémet és szovjet hatóságok, nemzetbiztonsági szervek, pártvezetők bonyolult alkudozásának bemutatása az amerikaiakkal és Donovan -nel. Belelátunk ugyanis egy rejtélyes világba, melyről sem akkoriban sem most nem sokat tud az átlag-polgár. Érdekes az NDK - szovjet viszony ábrázolása is, mely egyáltalán nem felhőtlen, noha a hidegháború évtizedeiben (1946 [fultoni beszéd] és a berlini fal lebontása [1989] közt) az utóbbiak uralták egész Kelet-Európát. Donovan minden kitartására és ravaszságára szükség van ahhoz, hogy elérje a két amerikai átadását Abel ezredesért és ne csak a CIA által akart repülőtiszt meneküljön meg, (hanem az egyszerű egyetemista is).

A filmbeli Abel ezredes, a valódi Rudolf Abel és a valódi James Donovan

A Kémek hídja megtekintésével sokat tanulhatunk a történelemről, a hidegháborús idők politikai berendezkedéséről és az egyedi berlini helyzetről is. Ebben a filmben ráadásul remek színész alakításokat is láthatunk: Tom Hanks kivételeset nyújt, Mark Rylance pedig (a szovjet Ábel ezredes karakterében) szuggesztív alakítással lepi meg a nézőket. Rylance 2016 februárjába, a 88. Oscar-gálán arany szobrocskát kapott a Kémek hídjában nyújtott teljesítményéért (a legjobb mellékszereplő kategóriában).

A hidegháborúról szóló egyik legjobb kémfilmet elsősorban történelem-kedvelőknek és a kémsztorik rajongóinak ajánlom, illetve azoknak, akik többet szeretnének tudni erről a különleges korszakról. A 60-as évekbeli Berlin képeivel egy átélhető filmélményt kapunk, melyet többszöri megtekintéssel is élvezetesnek fogunk találni. Értékelésem erős 80%.

2020.12.13.17:22

Egy bizonyos kor felett már minden férfi emlékszik a Simsonokra, melyekkel a 70-es, 80-as és 90-es években is hasítottak az akkori tizenévesek. Jómagam sem voltam kivétel. Alig 17 évesen, 1990-ben kaptam meg életem első Simson kismotorját, rögtön egy Electronic típust. (Jó, bevallom, előtte volt egy Romet korszakom is, 14 évesen, afféle "előhangolással az annyira vágyott Simsonra.) Ami az Electronicomat illeti: megőrültem érte és az első évben minden nap nyúztam szerencsétlent. Aztán a haverokkal nekiestünk és alakítgattuk, hogy minél nagyobb sebességet hozzunk ki belőle. De a korabeli fiatalok mind így voltak ezzel: a rendszerváltás küszöbén a Simson igazi "népmotorrá" vált. Később leálltak sajnos a gyártásával és 1991 után már csak az addig elkészültekkel kellett mindenkinek beérnie (bár a Simson motorgyára csak 2003-ban zárt be végleg és 1991 - 2003 között gyártott kisebb mennyiségben különböző új fejlesztéseket). Eltelt vagy 30 év és most az én fiam nyúz azzal, hogy "Apu kéne nagyon egy Simson". Most már nagyon magasan van az ára minden típusnak, mert igazi ritkasággá vált. De milyen típusok is léteztek? A Simson-korszak korai időszakában hozzánk eljutó Star illetve Schwalbe mellett az S50 és az S51 sorozat csinált igazi "karriert". Az előbbi típusból 579 700 készült (1975 és 1980 között), az utóbbiból, azaz az S51-ből pedig (mely az S51N -nel került ki legelőször a piacokra 1980-ban) kereken 1 300 000 került ki az NDK motorgyáraiból (1980 és 1991 között). Elmondható tehát, hogy összesen közel 2 millió új típusú Simson futott Kelet-Európa útjain, melyből rengeteg kerül hazánkba is. (Mellesleg a két korábbi "előd-típusból", az 1964 és 1986 közt gyártott Schwalbe -ból szintén rengeteget készítettek, épp 1 milliót, az 1964 és 1975 közt gyártott Star -ból pedig kb 0,5 milliót.) A valódi "slágerek" azonban mindvégig az S50 és S51 típusok voltak. Lássuk ebben a posztban ezeket:

Az S50 és S51 típusok alváltozatai - vagyis az S50N, S50B, S50B1, S50B2, S51N, S51B(3), S51B(4), Electronic és Enduro - fokozatosan egyre modernebb kivitelben (pl kisebb, de dizájnosabb tank) jobb felszereltséggel (pl irányjelzők, kürt, egyre erősebb fényszóró, jobb teleszkópok) és nagyobb teljesítménnyel (több sebességfokozat, akkumulátor, modernebb gyújtás ... stb) kerültek forgalomba. A színeket illetően széles volt a kínálat: a kezdetben kék szín kibővült sárga, zöld és piros, sőt ezüst megjelenésekkel is. A végsebesség is egy parányi növekedésen ment keresztül (bár ez rengeteg tényezőtől függött minden alváltozat esetében). A felfúrás nélküli, gyári állapotban lévő Simsonok közül az Electronic és az Enduró típusok voltak a leggyorsabbak (kis súlyú utassal akár 70-75 km/h -t is el lehetett érni velük.

Posztunk egyelőre eddig terjed, a cikk lényege a tabló (vagyis a fenti kép-montázs) és az egyes típusok számbavétele illetve megmutatása. Kellő érdeklődés esetén folytatjuk a Simson témát.

***

2020.11.19.00:25

A főleg horror-jellegű filmek készítésével tapasztalatot szerzett norvég Tommy Wirkola különleges sci-fit készített 2017-ben, mely eredetileg a "Mi történt hétfővel" címet kapta, de több országban is a "Seven sisters" azaz Hét nővér néven futott. A sztorihoz remek szereplőgárda társul: Noomi Rapace (Premetheus), Glenn Close (Végzetes vonzerő, Kiéhezettek ... stb), Willem Dafoe (A szakasz) főszereplésével. Ami spoiler nélkül azonnal elárulható a filmről: egyedi a történetfűzése és kapunk időbeli ugrálásokat, pörgős akciójeleneteket, fordulatokat, rejtélyeket illetve egy döbbenetes csattanót is a végén.

A kép forrása: amazon.cu.uk

A Hét nővér a felsoroltak mellett egy jövőben játszódó science fiction, erős társadalomkritikával és egy 50 évvel későbbi világ bíráló megidézésével. A meghatározó alaphelyzet az, hogy 2070 körül a világ már annyira túlnépesedett, hogy ez a probléma az első számú válságtényezővé lépett elő az emberiség számára. A megoldást a teljhatalmat kezében tartó diktátornő, Nicolette Cayman (Glenn Close) egy kegyetlennek tűnő programban látja: bevezeti, hogy a családok csak az elsőszülött gyermekeiket tarthatják meg, a másod-, harmad- vagy további szülötteket az állam elveszi és hibernálja, meghatározhatatlan időre (amíg a túlnépesedés csökkenésnek nem indul). Kialakul egy félelemmel teli, disztópikus és torz társadalom, melyben a hadsereg tagjai és a diktatúra különleges egységei tartják terror alatt a lakosságot: minden munkahely előtt és minden nyilvános helyen ellenőrzőpontokon tesztelve az embereket. Aki nem egyedüli gyermek, azt azonnal elfogják és viszik a hibernálóba. 

A kép forrása: theverge.com

Ebben a közegben indul tehát a film története egy férfiról, akinek egyszerre 7 unokája születik (miközben lányát elveszti) és akinek így le kellene mondania hét ikerből hatról. Terrence Settman (Willem Dafoe) azonban nem hajlandó erre, elhatározza, hogy kijátssza a törvényeket és titokban mind a hét gyermeket felneveli. Idáig ismerhető a film alapsztorija a reklámokból, előzetesekből és promóciókból, de nézzük némi spoilerrel a részleteket is, mélyebb elemzésnek is alávetve Wirkola filmjét.

A hét lánygyermek (hét nővér) egy olyan lakásban cseperedik, ahol rejtekhely is van, ahová bármikor elbújhatnak és ahol minden a titok megőrzését szolgálja (kamerák, csapdák, rejtekodúk). Minden gyermek a hét egy napjának nevét viseli (hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat, vasárnap) és mindegyikük csak saját napján mehet ki a lakásból. Heten élnek tehát egyetlen életet, mindannyian egy-egy napot töltve az iskolában, a játszótéren, az utcán. Este megbeszélik a történteket, hogy testvérük ott tudja folytatni a dolgokat, ahogy előző nap másikuk abbahagyta. Mivel tökéletesen egyformák, senkinek nem tűnik fel, hogy nem egyetlen gyerekről van szó, hanem hétről. (Mindannyian ugyanazt a nevet viselik.) Izgalmas de rettegéssel teli, korlátozott és szigorú szabályok közé szorított életet élnek tehát, mely 30 éves korukban vesz fordulatot.

A kép forrása: reelviews.net

Az a bizonyos fordulat az egyik testvér eltűnésével veszi kezdetét: amikor Hétfő váratlanul ismeretlen helyre kerül. Innentől a film egy rohanássá válik, a tempó felgyorsul a maradék hat testvér ugyanis elhatározza, hogy összefogva kideríti mi történhetett Hétfővel. Egymást követik az akciójelenetek: látunk egy lakást megrohamozó kommandós-bevetést, tetőkön keresztüli hajszát, utcai üldözést és egy-két élet-halál verekedést. Aztán jönnek a meglepetések és fordulatok: senki sem az, akinek látszik, Hétfő sorsa megdöbbentő rejtélyekkel teli, a diktatúra alapját képező hibernációs program pedig (melyben a másod, harmad szülötteket fagyasztják le) enyhén szólva sem úgy működik, ahogyan mindenki hiszi.

A kép forrása: macguffin.in

Ami a film képi világát illeti: igazából kevés futurizmust kapunk, nem sok a jövőt bemutató látványelem, a különleges számítógép-terminálokat és fegyvereket leszámítva alig-alig érezzük, hogy 2070-ben járunk. Ugyanakkor a kitűnő akciójelenetek kárpótolnak bennünket sok mindenért. A színészi teljesítményekre sem lehet panaszunk: Glenn Close nagyszerűen alakítja a kegyetlen diktátort, Willem Dafoe pedig - bár a filmnek csak az első egynegyedében szerepel - életszerűen hozza a hét testvért felnevelő, elszánt nagyapát. Igazán nagy elismerés persze a hét testvért egyidejűleg megjelenítő Noomi Rapace -t illeti ebben a filmben, hiszen neki 7 teljesen elkülönülő egyéniséget kell megjelenítenie (ami nem könnyű színészi feladat).  Magam a Prometheusban figyeltem fel rá először (bár már korábban is voltak neki nagy szerepei). Ridley Scott említett Alien mozijában Noomi egy Elizabeth Shaw nevű tudósnő "bőrébe bújt", ami egy kitűnő főszerep volt számára és amit nagyszerűen hozott is. Ezúttal, a Hét nővérrel túlszárnyalta a Prometheus -os főszerepét is.

A kép forrása: Netflix

A Hét nővér egy lendületes, izgalmas és látványos akciófilm, ami sci-fi közegbe ágyazva mutat egy különleges és nyomasztó jövőképet a valóban reális problémát jelentő túlnépesedés megdöbbentő kezeléséről, miközben egy krimiszerű történetet is látunk hét testvér sorsáról. Értékelésem: erős 80%. Ajánlom mind az akciók, mind a krimik, mind pedig a sci-fik kedvelőinek. Bár igazság szerint a sci-fi rész a legkevésbé markáns.   

2020.11.01.12:11

Daniel Clifford filmes producer kezdeményezésére a "Science of Scare" projekt keretében érdekes kísérlet zajlott nemrégiben az Egyesült Államokban: a legnépszerűbb horrorfilmeket vizsgálták  egy 50 fős kontroll-csoport pulzusszám-változása alapján. A furcsa ötlethez a közelgő Halloween-ünnep szolgáltatta az apropót és az a tény, hogy idén a világjárvány miatt a szokásosnál többen maradnak majd otthon és választják kikapcsolódásnak a filmezést. A különleges eseményről az nme.com számolt be egy október 19-én kelt cikkében, mégpedig Sam Warner újságíró tolmácsolásában.

Mielőtt a meglepő végeredményről esne szó, előrebocsátanám, hogy a Fortress blog és a Filmworlds saját listát is létrehozott, sőt a poszt végén szavazási lehetőség is van az olvasói vélemények felmérésére. Tehát előbb a lista:

• Sinister
• Insidious
• Démonok között
• Örökség
• Parajelenségek
• Valami követ
• Démonok között 2
• A Babadook
• A barlang
• A látogatás
• A kör
• Hang nélkül
• Rémálom az Elm utcában
• Halloween
• A texasi láncfűrészes mészárlás
• 28 nappal később
• Az ördögűző
• Hush
• Az
• Sikoly
• Átok
• The Witch
• Ideglelés - The Blair Witch Project
• A nyolcadik utas: a Halál
• A dolog

Az 50 fős filmnézői csoport tagjainak szívdobogása ezeknél a filmeknél és ebben a sorrendben volt a legintenzívebb, vagyis leginkább a Sinisteren izgultak (ennek nézése során ment legfeljebb a pulzusszámuk), majd következett az Insidious, a Démonok között és az Örökség, illetve sorban a többi film.  A 25 kiemelt horrort tartalmazó lista folytatásában még további 10 film szerepel: Poltergeist, Annabelle, Péntek 13, Árvaház, Dark Skies, Wolf Creek, Ómen, Ragyogás, Tűnj el!, Meghallgatás. Ezek alkották a sor végét, vagyis a legkevesebb izgalmat ezek megtekintésekor éreztek a nézők.

Horrorfilm-rajongóként azért meg lehet állapítani, hogy a kizárólag CSAK pulzusszámot figyelembe vevő listázás nem biztos, hogy a legobjektívebb módja a horror-műfaj elemzésének. A Fortress blog listája az első tizenkettőt tekintve csak kevés átfedést tartalmaz a fentiekkel. Nálunk ez a sorrend alakult ki, kiemelve, hogy a TOP 12 tagjai közt nincs sorrendbeli különbség (nagyjából egyformán jónak tartjuk ezeket az alkotásokat).

Saját lista: 12 + 1

• Ideglelés - The Blair Witch Project (1999)
• Mártírok - Martyrs (2008)
• Halloween (1978, 2018)
• Démonok között - The Conjuring (2013)
• Insidious (2010)
• A kör - The Ring (20029
• A barlang - The Descent 1-2. (2005, 2009)
• Alien tetralógia (1979, 1986, 1992, 1997)
• Fűrész - Saw (2004.)
  
• Hang nélkül - A Quiet Place (2018)
  
• Psycho (1960)
  
• Ideglelés Csernobilban - Chernobyl Diaries (2012)
  
• Amikor kialszik a fény - Lights Out (2016)

Az Ideglelés annak idején, több, mint 20 éve a forradalmian új "kézi-kamerás ál-dokumentumfilm" kategóriában tarolt, mégpedig nélkülözve a szörnyek világát, a hatásvadász ijesztegetést, a CGI alkalmazását, a drága díszleteket és a milliós költségvetést. A forgatást alig 30 ezer dollárból oldották meg. Ehhez képest hozott 248 millió dollárt a konyhára és a horror-filmek történetének máig egyik legsikeresebb darabja lett. A Mártírok című 2008-as francia horror egy másik olyan alkotás, mely világszerte okozott általános ledöbbenést, extrém alaptörténete és véresen kegyetlen képi világa miatt. A Halloween óriási horror-klasszikus - mely a Péntek 13-mal versengve került a listára - kihagyhatatlan műfaj-ikonként. Következik a Démonok között, melynek különlegessége, hogy valós alapokon állva törte át a horror és a realitás választóvonalát, létjogosultságot adva az előbbi elismertségének. A 2010-es Insidious a "szellem-démon" stílus egyik legijesztőbb darabja, mely ma is milliók kedvence. A Kör ugyancsak óriási nézettséget ért el, miután Gore Verbinski egy nagy japán kasszasikerből készítette el horror-műfaj egyik legjobbját. A sort A barlang folytatja a valóban ijesztő barlangi emberekkel, akik annyira frászt hozták a műfaj rajongóira, hogy egy hasonló sikerű második részt is készítettek 2009-ben (4 évvel az első rész után).

A listán helyet kaptak a horror műfajába csak félig beletartozó filmek is, mint az Alien franchise és a Fűrész, melyek inkább sajátos fantáziaviláguk és megjelenítési módjaik miatt lehetnek itt. Végül itt van még a Hang nélkül, a Psycho és az Ideglelés Csernobilban, mely trió mindegyik tagja más-más miatt érdemel figyelmet. A Psycho a horror-világ kiindulópontja, a "nagy előd" így kikerülhetetlen a hasonló listákon, a Hang nélkül egy különleges sztori (mely teljesen új megközelítésben kelt félelmet hangra támadó idegen lények képében) az Ideglelés Csernobilban pedig egyéni kedvencem, mert egy létező katasztrófa-helyszínt köt össze egy horror-sztorival. A listánk 12 + 1 tagja a 2016-os Amikor kialszik a fény egy méltatlanul alábecsült horror, ami sokkal több figyelmet érdemelne.

Zárásul nézzük, ti melyik horrorfilmet tartjátok a legjobbnak?

2020.10.22.16:25

Jelenleg is fut a hazai mozikban Ric Roman Waugh (Az elítélt, Csapda, A góré) és Gerard Butler (300, Támadás a Fehér Ház ellen) legújabb közös világvége-menekülős katasztrófa-filmje a Greenland. A film hamadik fontos egyéniségét, vagyis a másik főszerepet Deadpool "barátnője" a gyönyörű brazil-amerikai színésznő, Morena Baccarin alakítja, ami kimondottan jót tesz a filmnek (és nem csak a hölgy szépsége, de játéka miatt is). Érdekes a sztori, izgalmas a temérdek menekülős scene és kapunk megható, érzelmes jeleneteket is. A végeredmény egy pörgős dolog, ami végig leköt bennünket 119 percre.

Az alapsztori erős áthallást mutat Roland Emmerich 2009-ben készült katasztrófa-filmjével, a John Cusack főszereplésével játszott 2012-vel. Itt is egy világvége helyzet fenyegeti a földet (csak épp nem egy hirtelen klímaváltozás által, hanem egy üstökös miatt) és itt is olyan főhősöket követhetünk nyomon, akik családot alkotva az utolsó túlélők biztos menedékére tartanak (ami jelen esetben nem a Himalája, hanem Grönland szigete). Ugyancsak hasonló az is, hogy a menekülő családban az apa és az anya kapcsolata a katasztrófa előtt épp válságban van, ám a vészhelyzet és a rengeteg viszontagság újból összehozza őket. Ami jelentős különbség, hogy a Greenland sokkal érzelmesebb és egyáltalán nincs benne humor, mondhatni lényegesen komorabb hangulatú.

Pozitívum a forgatókönyv, mely kiszámíthatatlan: nem tudjuk mi lesz hőseinkkel a következő pillanatban, így mindig van miért izgulnunk két órán keresztül. Pozitívum, hogy az apa karakteréből (a filmbeli neve: John Garrity) nem csináltak szuperhőst annak dacára sem, hogy Gerard Butler alakítja. A családját mindenáron menteni próbáló férfi végig megmarad egy egyszerű építésznek, aki erős élni akarásával, életösztönével, és kitartásával sorra küzdi le az akadályokat, minden elképzelhetőt megtéve feleségéért és kisfiáért. Pozitívum a feleséget alakító Morena Baccarin színvonalas játéka is, aki számomra most először bizonyította, hogy valóban élvonalbeli színésznő.

Innentől spoilereses folytatom. A sztori szerint a pár kapcsolata a tragédia előtti hónapokban épp válságban van, mégpedig a férj meggondolatlan félrelépése miatt. Ezt azonban a férfi azóta már nagyon megbánta. Aztán jön a hír: egy üstökös tart a Föld felé, így minden átértékelődik: John és Allison csak egymásra számíthatnak a bajban, félre kell tenniük konfliktusaikat. A megbékélés 7 éves kisfiuk kedvéért is fontos, mert mindenáron meg akarják menteni a gyermeket. A pozitívumok sorát folytatva, ki lehet emelni, hogy reális a tragédia "beharangozásának" megjelenítése, mert hihető, hogy az elkerülhetetlen katasztrófa előtt a hatóságok nem akarnak pánikot és végig azt kommunikálják a lakosságnak, hogy nem kell félniük. A hírekből mindenki azt hallja: az üstökös nem hoz világvégét. Csak a kiválasztott keveseknek üzen a kormány (titokban, a mobiljukra küldve üzenetet), hogy menjenek családjukkal egy adott menekülési pontra. Ilyen kiválasztott lesz a Garrity család is. Innentől a film átmegy egy megállás nélküli, folytonos hajszába és rohanásba.

Az apa az anya és kisfiuk elsodródnak egymástól, vannak órák, amikor egyáltalán nem találják egymást. John az életéért harcol több alkalommal is, mert közben mindenhol kitör a pánik, kaotikus állapotok alakulnak ki, hiszen mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy igenis itt a világvége. Az utcákon rablóbandák garázdálkodnak és felértékelődik a kiválasztott kevesek számára átadott karperecek birtoklása. Bár a Garrity család is rendelkezik ilyenekkel, a kisfiúk asztmás betegsége miatt nem használhatják fel azokat. Más módon kell tehát menekülniük, saját erőből eljutva a biztonságba. A leginkább megható jelenetek anya és fia közt játszódnak elszakadásuk, majd újbóli egymásra találásuk alkalmával. (Figyelem: családosak, gyermekesek és érzékenyebb lelkivilágúak tankoljanak fel zsepikkel, mert szükségük lesz rá.)

A Greenland picit több, mint egy egyszerű katasztrófafilm, vagy menekülős thriller, mert több érzelmet mutat meg, átélhető, átérezhető formában. Sok a megható jelenet, melyeket talán kicsit túl is adagol a forgatókönyv illetve a rendezés. Vannak logikátlanságok is (ezeket sorolom a negatívumok közé), de fajsúlyos kérdésekben a mindvégig realista marad a film. Akadnak hatásvadász és erősen túltolt dolgok is, például ahogyan azon erőlködik a script, hogy önzetlen, hősies figurának állítsa be az édesapát, aki például családja menekítése közben is gondol másokra és mellesleg "csuklóból" ment meg idegeneket.

Az említett apróbb anomáliákat leszámítva a Greenland egy izgalmas és ütős mozi, amit érdemes megnézni és bevállalni. Ne hagyjuk, hogy Gerard Butler utóbbi bukásai (pl: Támadás a Fehér Ház ellen 3.) eltántorítsanak bennünket. Értékelésem: 75%. 

2020.10.12.10:15

Jelentős kínálatból válogathatunk, ha igazán jó háborús filmekre vagyunk kíváncsiak. Az elmúlt évtizedekben ugyanis rengeteg kiemelkedő produkció készült az amerikai látványfilmektől egészen az orosz és német alkotásokig és a több évtizedes  régi klasszikusok közt is rengeteg zseniális munka akad. A legjobb tizenkettő kiválasztása nem könnyű feladat tehát, de ezek előtt előbb a "háborús film" kategóriáról. Elsősorban a XX. század nagy háborúit vettem ide (például az első és második világháborút, a vietnámi háborút, az iraki háborút, Afganisztánt, Szomáliát ... stb), viszont az ókori, középkori idők filmjeit illetve a XVI. - XIX. század közti korszakokban játszódó kosztümös darabokat a történelmi filmek kategóriájába sorolva nem vettem számításba. Nézzük tehát a szerintem legjobb tizenkettőt, rangsorolás nélkül.

A szakasz (1986)

[Kritika itt]

Ha a legjobb háborús filmekről esik szó, kihagyhatatlan Oliver Stone 1986-os drámájának a Platoon -nak a megemlítése. A film a vietnámi háború poklát mutatja be átélhető izgalmakkal és elgondolkodtató mondanivalóval. A Platoon egyik különlegessége, hogy a Vietnámban szolgáló amerikai katonákra ható háborús borzalmakat és pszichés terheket a jó és a rossz oldalt megtestesítő karakterekkel, Elias és Barnes őrmesterekkel szemlélteti. Az emberséges Elias őrmester (Willem Dafoe) segíti embereit, míg a háborúban elállatiasodott Barnes (Tom Berenger) kegyetlen gyilkológéppé változik. Az eseményeket, a két őrmester szembenállását Chris Taylor (Charlie Sheen), 21 éves újonc szemével látjuk, ahogyan a háború dúlta Vietnámot is. Oliver Stone filmje fokozatosan enged bennünket rádöbbenni a háború értelmetlen kegyetlenségére és arra, hogy Vietnám pokla mennyire átalakította az azt megjárt fiatalokat.

A leghosszabb nap (1962)

[Kritika itt]

A Ken Annakin rendezte 1962-es háborús dráma a normandiai partraszállást mutatja be valóságos sztárparádé felvonultatásával. A legfőbb karakterekben: Henry Fonda, John Wayne, Sean Connery, Richard Burton és Robert Mitchum látható, a német tábornokok, tisztek körében pedig a legkiemelkedőbb: Werner Hinz (Rommel), Curd Jürgens (Blumentritt) és Hans Blech (Pluskat). A film végigkíséri a normandiai partraszállás teljes eseménytörténetét a kezdetektől a végrehajtásig. A néző ott van a partraszállásra készülődő angliai katonai táborokban és a partot érő csónakokban, a heves golyózáporban is. A Leghosszabb nap fő különlegessége, hogy egyszerre láthatjuk az amerikai és a német oldal reakcióit, terveit, érzelmeit és katonáit, felváltva figyelve ahogyan a történelem egyik legnagyobb hadműveletében részt vesznek.

Sztálingrád (1993)

[Leírás itt]

A második világháború és az egész emberi történelem eddigi legnagyobb csatáját a Volga partján fekvő Sztálingrád városában vívták meg 1942 augusztusa és 1943 februárja között. A fél éven át tartó szakadatlan harcban a város területén közel félmillió katona esett el (a két oldalon együttvéve) és becslések szerint legalább 100-200 ezer között volt a polgári áldozatok száma is (nem beszélve a több százezer sebesültről és fogságba kerülőről).  A sztálingrádi csatáról készült már orosz, amerikai és német feldolgozás is, melyek mind más-más szemszögekből mutatják be a városi harc borzalmait. Az 1993-as Sztálingrád egy német készítésű realisztikus dráma, - Joseph Vilsmaier rendezésében - mely a német katonák viszontagságait tárja elénk egy kiválasztott csoport sorsán keresztül. Főszerepekben: Thomas Kretschmann (Witzland hadnagy), Dominique Horwitz (Fritz), Jochen Nickel (Rollo) és Sebastian Rudolph (Müller).

Kelly hősei (1970)

[Kritika itt]

Van olyan álláspont, mely szerint jó háborús film csak szomorú és megrázó dráma lehet; ám itt van Brian G. Hutton 1970-es kaland-vígjátéka,  Kelly hősei (Kelly's Heroes) mely bebizonyította, hogy nem kizárólag csak ilyen alkotások adhatják vissza a háború különböző oldalait. Ezek közé a bizonyos "oldalak" közé pedig oda tartozik, a katonaviccek, vagányságok és stiklik világa is, melyben lehetséges akár egy amerikai szakasz eltűnése is a frontvonalból, hogy saját szakállára áttörve a német oldalra, kiraboljon egy nácik őrizte bankot. Elindul tehát egy furcsa csapat, melynek tagjai valódi egyéniségek: Kelly (Clint Eastwood), Bazi Joe (Telly Savalas), Csodabogás (Donald Sutherland), Vaskalap (Don Rickles), Wilard (Harry Dean Stanton), Cowboy (Jeff Morris). Az ütős, kacagtató és szórakoztató végeredményre ők jelentik a garanciát.

Kémek a Sasfészekben (1969)

[Kritika itt]

Kémek állnak a Where Eagles Dare cselekményének középpontjában (mely a film magyar címéből is kiderül), mégis elsősorban háborús történet, amit a két főszereplő, Clint Eastwood és Richard Burton kiváló alakításokkal tár elénk. A sztori szerint a második világháborús brit hírszerzés tudomására jut, hogy tagjainak sorába német ügynökök épültek, így egy különleges akcióval kísérli meg kideríteni, hogy kik lehetnek az árulók. Az akcióban a főszerepet három tényező játssza: egyrészt az ausztriai Hohenwerfen vára (Schloss Adler) a nácik egyik kém-központja, másrészt Smith őrnagy (Richard Burton) és végül Shaffer hadnagy (Clint Eastwood). A két amerikai tiszt magával viszi a Schloss Adlerre a kémkedésben gyanús "amerikai" katonákat is. A Where Eagles Dare akciókkal teli, hihetetlen képekkel (havas, hegyi felvételekkel) és egy szövevényes sztorival, sőt fordulatokkal teli háborús film, mely sokszor megnézve is valódi filmélményt nyújt.

Das Boot (1981)

[Kritika itt]

Különleges második világháborús dráma a Das Boot, mely a Sztálingrádhoz hasonlóan német készítésű film (nálunk "A tengeralattjáró" címen jelent meg). Az alkotás 1983-ban hat Oscar jelölést kapott, nagyrészt Wolfgang Petersen kivételesen jó rendezésének köszönhetően. A cselekmény egy német U-boat -on játszódik, mely a második világháború első szakaszában (még a normandiai partraszállás előtt) az Atlanti-óceánon vadászik szövetséges (angol, amerikai) hajókra. A történet egyszerre mutatja be a legénység és a kapitány, Heinrich Lehmann (Jürgen Prochnow) sajátos kapcsolatát illetve a mélyben úszó vascső (a tengeralattjáró) törékenységét, - a benne szolgálatot teljesítő német katonák félelmeivel együtt - a mélyvizi bombákkal támadó ellenséges hajóktól fenyegetve. A kapitány időnként bírálja a náci vezetést, de közben mindent megtesz katonáiért is. A Das Boot az egyik legjobb valaha készített háborús film a mai napig.

Sólyom végveszélyben (2001)

[Kritika itt]

Ikonikus háborús film a 2001-es Sólyom végveszélyben (Black Hawk Down), mely Ridley Scott rendezésében az amerikaiak egyik Szomáliában végrehajtott túszmentő (és túszejtő) akcióját mutatja be (amire 1993 október 3-án és 4-én került sor). Az egész katonai manőverről - és az amerikai szempontból tragikus végeredményről - először egy Mark Bowden nevű újságíró írt nagy sikerű könyvet még 1999-ben. A kedvező fogadtatás már akkor előrevetítette egy film igényét is. A sztorit végül 2001-ben Ridley Scott dolgozta fel filmen, bemutatva, hogy az eredetileg 45 percere tervezett bevetés, miként nyúlt két teljes napra és hogyan lett (Szomália fővárosában) "mogadishu -i csata" néven hírhedt. Az akció az egyik helyi hadúr, Mohamed Farah Aidi elrablását és embereinek kihozását célozta, ám hiba csúszik a végrehajtásba: a szomáliaiak felkészülve várják az amerikaiakat és az akció mészárszékké változik. Kivételeset alakít a filmben Josh Hartnett, Tom Sizemore, Jason Isaacs, Ewan McGregor, Eric Bana és Sam Shepard is.

Acéllövedék (1987)

[Kritika itt]

Sokkoló vietnámi háborús film az Acéllövedék (Full Metal Jacket), mely sokkal inkább a tengerészgyalogos kiképzés, mint a tényleges harci jelenetek miatt vált híressé. A filmtörténet egyik legjobb rendezője, Stanley Kubrick (2001 - Ürodüsszeia, Ragyogás) egy valódi vietnámi veteránnal és korábbi tengerészgyalogossal, R. Lee Ermey -vel dolgozott együtt a forgatásokon, aki a szadista és kegyetlen kiképző altisztet, Hartmann őrmestert alakítja a filmben. A végeredmény egy megrázó dráma, melyben a néző elgondolkodik azon, hogy meddig feszíthető egy újonc idegrendszere a kiképzésen és valóban szükséges e a rengeteg megaláztatás és próbatétel a háború poklának elviseléséhez. A film második játékrésze már Vietnámba kalauzolja el a nézőt, ahol nyomon követhetjük a kiképzésen megismert karakterek háborús megpróbáltatásait, mely többüknél az értelmetlen halált hozza el. Az Acéllövedék a Szakaszhoz hasonlóan a háborús borzalmak emberekre gyakorolt hatását boncolgatja.

A híd túl messze van (1977)

[Leírás itt]

Richard Attenborough filmje egy tényleges második világháborús bevetést, a Market-Garden hadműveletet mutatja be nekünk, Cornelius Ryan könyve és túlélőkkel folytatott beszélgetései alapján, hiteles formában. Az 1944 őszén zajló hollandiai szövetséges légideszant akció a történelem legnagyobb ejtőernyős támadása volt, mely sajnos a véletlenek és a rossz tervezésnek köszönhetően tragédiába torkollt (a szövetségesek 17 ezer főt, a németek viszont csak 3300 katonát vesztettek). A Montgomery tábornagy által támogatott akció megtervezésekor a britek nem számoltak azzal, hogy az arnhemi híd közelébe a németek komoly páncélos egységeket vezényeltek (épp a tervezett szövetséges támadás előtt) és azzal sem, hogy a Hollandiában ledobott angol-amerikai ejtőernyősöket későn érik el a támogató, szárazföldi alakulatok. A legnagyobb hibát azonban az jelentette, hogy túl messze volt a híd. Főszerepekben: Sean Connery, James Caan, Edward Fox, Michael Caine, Robert Redford, Ryan O'Neal és Anthony Hopkins.

Fegyvertelen katona (2016)

[Kritika itt]

Szintén egy második világháborús dráma a Fegyvertelen katona (Hacksaw Ridge), Mel Gibson valóságalapú, Oscar-díjas alkotása és egyben legjobb rendezése. A megtörtént eseményeket elbeszélő alapsztori egy társait megmentő, önzetlen katonáról, Desmond T. Ross őrvezetőről szól (aki Hetednapi Adventista és így fegyverviselést megtagadó katona) bemutatva 1945 májusában Okinawán végrehajtott hőstettét. Ennek során Ross 75 katonatársa életét mentette meg, akikre az okinawai Hacksaw hegygerincen megsebesülve a biztos halál várt volna. Ross szerepében Andrew Garfield kivételesen nagy alakítást nyújt, mint ahogyan Luke Bracey, Hugo Weaving, Sam Worthington és a gyönyörű Teresa Palmer is minden elismerést megérdemelnek. A film sokkoló képekkel mutatja be az okinawai harcokat, amihez az önzetlen hősiesség ritkán látható megjelenítése társul.

Apokalipszis most (1979)

[Leírás itt]

Listám hátralévő két háborús filmje a műfaj legkülönlegesebb alkotásait tartalmazza: az egyik Francis Ford Coppola 1979-es pszicho-drámája, az Apokalipszis most, a másik pedig Clint Eastwood 2006-os filmje a Levelek Ivo Dzsimáról. Ami az Apokalipszist illeti: olyan film, mely sokáig bennünk marad, sajátos és székhez szegező realizmusa, nyers stílusa és elgondolkodtató mondanivalója miatt. Bemutatja, hogy mivé tehet egy embert a háború, hogyan torzulhat el a végsőkig személyisége a borzalmak következtében és mennyire válhat szürreálissá egy háború sújtotta világ. A két központi karakter: Walter E. Kurtz ezredes (Marlon Brando) és az őt felkutatni próbáló Willard kapitány (Martin Sheen). A további szerepekben: Robert Duvall, Dennis Hopper, Laurence Fishburne és Harrison Ford.

Levelek Ivo Dzsimáról (2006)

[Leírás itt]

Clint Eastwood egyik legjobb rendezése egy másik nagy második világháborús történetet mutat be, (a Fegyvertelen katonához hasonlóan a csendes-óceáni fronton), csak éppen japán szemszögből: ez a film a "Levelek Ivo Dzsimáról". Az alapsztori a japánokat nem arctalan és kegyetlen gyilkológépekként mutatja be, hanem olyan katonákként, akik hozzánk hasonlóan képesek érzelmekre is, például félelemre, elszántságra vagy hősiességre. Ez az árnyalt bemutatás önmagában is különlegessé teszi a filmet, de mindehhez kivételes kamerahasználat, fényképezés és operatőri munka társul. A végeredmény egy ütős, realisztikus és izgalmas háborús dráma, ami ugyanúgy maradandó filmélményt ad, mint az Apokalipszis most, hasonlóan erős érzéseket kiváltva belőlünk. A cselekmény egy elkeseredett és valójában reménytelen küzdelmet mutat be, a túlerőben lévő amerikai csapatok ellen, melyek 1945 tavaszán (április - június közt) 183 ezres haddal támadtak Okinava szigetére.

Ennyi a listám, mely természetesen erősen szubjektív (mint minden lista) viszont egy több, mint 100 filmből álló megtekintési filmsor kiértékelésén és megnézésén alapul. Nyilván a műfaj minden kedvelője meg tudja alkotni a maga saját első 12 legjobbnak ítélt alkotásból álló filmjegyzékét, így rengeteg variáció létezik, folyamatosan feltéve a visszatérő kérdést: "ez miért maradt ki a listádból"? Nos, a hozzászólásokban van lehetőség az ehhez hasonló talányok feltételére. [2020.10.10.(15:03)]

Leigh Whannel, a Fűrész és Insidious filmek forgatókönyvírásain megedződött, horror-specialista 43 éves ausztrál rendező nagyot "dobott" második direktori munkájával, "A láthatatlannal ember" -rel. A film jelenleg is fut a magyar mozikban és egyelőre úgy tűnik, ugyanúgy sikert arat, ahogyan az IMDb-n is (ott most 70% felett van, 7,1 pontnál jár). Bevallom: nagyon vártam már a bemutatóját két okból is, egyrészt azért, mert a COVID-járvány alatti mozibezárások óta most először merészkedtem el egy Cinemába, másrészt pedig mert az előzetesek és "felvezető publicisztikák" alapján kimondottan érdekesnek tűnt az egész.

Nézzük először átfogóan, majd a pozitívumokat és negatívumokat. A "The Invisible Man" egy jól felépített, átgondolt script alapján megrendezett és rengeteg fordulattal, meglepetéssel illetve kiszámíthatatlansággal "megkomponált" izgalmas horror - trhriller keverékfilm. Alaptörténete egyszerű, a kivitelezésben pedig egy nagyszerű színészteljesítményt is láthatunk a 38 éves Elisabeth Moss révén. Ha az eddig felsoroltakat nézzük is biztató a végeredmény, bár a részletekbe is érdemes kicsit belemennünk, kritikai észrevételeket is megfogalmazva.

Kevés spoilerrel folytatva: A cselekmény középpontjában egy megromlott házasság áll. Ez a tény, illetve a legfőbb konfliktusokat és izgalmakat adó alapszitu (a feleséget fenyegető férjről) a Láthatatlan embert sokkal inkább az 1991-es "Egy ágyban az ellenséggel" (Julia Roberts) illetve a 2002-es "Most már elég" (Jennifer Lopez) történeteihez közelítik, mintsem a többi láthatatlan ember sztorihoz.

Ami az eddigi kísérleteket illeti, ott a legelső, 1933-as verzió Claude Rains főszereplésével, aztán az 1992-es Semmit a szemnek (Chevy Chase filmje) és a 2000-ben megjelent Árnyék nélkül (Paul Verhoeven - Kevin Bacon horror-változata). A jelenlegi, legújabb feldolgozásban a láthatatlanná válás egy érthető, hihető és  világos (misztikumoktól, túlzásoktól mentes) indoklással illetve kivitelezéssel valósul meg: a férj egy különleges optikai ruhát fejleszt ki (a lehető legnagyobb titokban), mely észlelhetetlenné teszi őt.

A történet szerint a feleség egy szép napon megunja férje, Adrien Griffin (Oliver Jackson-Cohen) folytonos terrorját, így megszökik tőle közös házukból (ami egyébként olyan, mint egy valóságos erődítmény). A happy and azonban elmarad, mert bár a feleség, (Cecilia Kass - Elisabeth Moss) biztos helyre menekül (testvére családjához költözve) és a férj is öngyilkos lesz, valójában Cecilia tovább szorong, mert úgy érzi: valaki folyton figyeli őt. Zavarodottsága egyre durvábbá válik, ahogyan az ismeretlen érzés lassan fizikai zaklatássá (és bántalmazássá) fajul, rettegésbe hajszolva az asszonyt. Ezen a ponton megy át a thriller valódi horror-rettegésbe, ugyanis a láthatatlan "erő" a legkülönbözőbb módokon ijesztgeti Ceciliát és teszi tönkre életét. A nő kést ragadva próbál meg védekezni, de esélytelen helyzetben van, a férfi azt tesz vele, amit csak akar.

Itt kell kiemelni: Elisabeth Moss kivételesen jó alakítást nyújt Cecilia szerepében, érzelmes széles skáláját hozva. Láthatjuk őt boldogan (mikor átmenetileg úgy érzi megszabadult férjétől), majd rettegve, később elszántan, meghatottan, harcolva, küszködve és végül győztesen. A jól építkező forgatókönyv széles teret kínál Moss számára a színészi kibontakozáshoz és mesterien növeli a feszültséget is. Közben pedig felvetődik bennünk nézőkben a kérdés: meddig tehető tönkre egy ember, mikor fordul a kocka és mikor lesz végre Cecilia a kezdeményező fél. Nos, a fordulat a film közepe táján valóban elérkezik: Cecilia ráébred az igazságra, arra, hogy férje él (csak megjátszotta halálát) és ő üldözi őt, egy különleges technológiával láthatatlanná válva. Nem adja fel: tervet eszel ki a védekezésre illetve Adrien "kiiktatására".

Természetesen nem spoilerezem el a sztori kibontakozását, de annyit elárulok: több nagy fordulat is jön a történetben és végig kiszámíthatatlan marad, hogy mi következik (és mi lesz a zárás). Említést érdemel még, hogy a hangeffektek kifejezetten jól kitalált módon növelik a rettegést és ami Christopher Nolan -nek nem nagyon megy (pedig ő is a hangeffektek nagy kedvelője), az Leigh Wannel nél nagyon jól működik: az audio-vizuális kellékek a végsőkig tudják fokozni a feszültséget.

Ami a kritikai észrevételeket illeti: nálam első helyen a férj (maga a láthatatlan ember) megjelenítése áll, akit Oliver Jackson-Cohen játszik és aki a maga 33 évével, meglehetősen kölyökképű a papíron 5 évvel idősebb, ám valójában vagy 10 évvel többnek látszó Elisabeth Moss mellett. Nem túl hihető a fickó, a milliárdos feltaláló és szadista férj szerepében.

Ugyancsak átgondolhatták volna a 16-os karikát is, mert elég sok a véres jelenet, melyek révén szerintem messze 18-as besorolásúnak kellene lennie. A film valódi erőssége azonban a fordulatokban bővelkedő forgatókönyv és a feszültséget ügyesen adagoló (illetve növelő) rendezés, a rengeteg izgalmas jelenettel és Moss kisasszony valóban színvonalas alakításával kiegészítve.

Értékelésem erős 80%, ami a 4 fő szempontot tekintve így tevődik össze: alapsztori: 80%, rendezés: 90%, színészet:  85%, látványelemek: 75%. Ajánlani tudom a horror-kedvelőknek, a minőségi thrillerek rajongóinak és a látványos, fordulatos sztorikat szerető filmrajongóknak. Nem fognak csalódni. A láthatatlan ember bőven megér egy mozijegyet. /08.15.12:51/

A filmek világa és a mozi már közel 125 éve képezi részét az emberiség kultúrájának, amióta a Lumiére fivérek 1895 december 28-án megtartották a történelem első nyilvános és kereskedelmi célú filmvetítését, mégpedig Párizsban (a Grand Caféban), körülbelül 30 néző előtt. Azóta persze óriásit fejlődött a filmezés, megszülettek a nagy filmstúdiók, létrejött Hollywood és ma már olyan technikákkal születnek az újabb és újabb filmek, melyek a hétköznapi ember számára szinte felfoghatatlanok. Megkezdődött a filmek szedimentációja (minőségi rétegződése) és ma már ezernyi műfajban hódolhatunk ilyen irányú szenvedélyünknek, kialakult a krimi, dráma, akció, thriller, vígjáték, sci-fi, western, háborús, fantasy, kaland és romantikus filmek külön kis műfaji világa, illetve ezek különböző keveredése.

kép forrása: 24.hu

A szélesedő kínálattal párhuzamosan az elmúlt 40-50 évben két "határterület" is óriási bővülésbe kezdett: megindult az otthon élvezhető filmezés technikai forradalma és a filmkritikai felületek túlkínálata. A két új fejlemény lassan a mozizás átalakulását hozta: az otthoni lehetőségek miatt (pl internet, letölthetőség, házi-mozik megvásárolhatósága) ingadozásba kezdett a mozik látogatottsága (csúcsok - visszaesések rendszere jött el) a kritikák széles körű terjedése és a bárki által pár perc alatt megfogalmazott és világhálóra felküldött vélemények tömkelege miatt pedig a közönség gyorsabb "ítéleteket" hozhatott a "mozitermékek" felett (sokszor megpecsételve egy-egy alkotás "sorsát"). Tegyük hozzá: a kritikai túlkínálatnak csak alig néhány százaléka ér Roger Ebert örökébe, a többi 90-95% sajnos csak közepes vagy kimondottan alacsony nívójú írás.

Jelenleg új válsággal küszködik a mozi: a világjárványok jelentette pangással (jelenleg épp a COVID a probléma, de sajnos jöhetnek más pandémiák is az elkövetkező években). A fertőzésveszély miatt 2020-ban egy időre bezártak a mozik, majdnem leállt a filmgyártás és szinte soha nem látott válságba került az egész filmipar. Jelenleg épp visszarendeződés kezdődött, ami azonban lehet átmeneti is. Pozitív fordulat csak akkor következhet, ha vagy megszűnnek a járványok (amire sajnos nem nagyon számíthatunk), vagy forradalmasítják a mozik technikai kialakításait. Ám ez utóbbiak - bármennyire is ravasz trükköket vetnek is be - már soha nem fogják tudni biztosítani azt a feeling -et, amit maga a mozizás jelentett annak fénykorában (50-es évektől a 90-es évekig).

Hogy a filmipar milyen irányt vesz nem tudhatjuk, hiszen a mozik forgalmának visszaesése teljesen átalakítja majd az egész vertikumot. Jelenleg úgy tűnik, hogy az internetes film-szolgáltatás (pl NETFLIX) és a streaming-filmezés (pl Disney+) még képes nagy nézettségi adatok elérésére.

Isten hozott blog oldalamon!

Fortress felhasználó-néven 2013 óta írok blog-bejegyzéseket különböző témákban: legtöbbször filmekről (a Filmwolrds és Filmtress oldalakon), de néha világpolitikáról, történelemről, csillagászatról és közérdekű dolgokról is például a Kávészünet blogon. Legolvasottabb posztjaim: Öt film a terrorizmusról (Filmworlds), Egy sokkoló háborús film (Filmworlds),  Az Alien filmek (Filmtress), Pablo Escobar halála (Kávészünet), A legjobb disztópikus filmek (Filmworlds). Ezúttal saját blognév alatt folytatom, amíg lehet, amíg lesz felület hozzá!

Ami a névválasztást illeti: 2013-ban született meg a Fortress név kettős megfontolásból, az egyik az ideologikus - filozófikus megközelítés mely szerint az emberek egy része (köztük magam is) egy sajátos virtuális erődben éli életét, ahol őrzi lelki egyensúlyát és ahol megvédheti önmagát a külső hatásoktól. Az én "erődömben" 4 dolog körül forog minden: első a közvetlenül hozzám tartozók szeretete (ragaszkodás gyermekeimhez, édesapámhoz, barátaimhoz), második a filmek imádata (örök szerelem), harmadik a történelemről való írás, negyedik pedig "az élet apró örömeinek szeretete" vagyis minden örömet okozó hedonizmus, mint a természet-imádat, olvasás, csillagászat, pizzaevés, sörözés, úszás, utazás vagy a kávézás .. stb.

A másik ok a névválasztásra, hogy a blognév megalkotása előtt 20 évvel (1993-ban, mindössze 20 évesen) láttam a Fortress című "B" kategóriás mozit, Christopher Lambert főszereplésével és akkoriban nagyon megtetszett a sztori (megnyitotta előttem a sci-fi és más fantáziavilágok iránti rajongást). Kedvencem lett ez a film ("B" kategória ide vagy oda). Nos, ez a két magyarázat a névre, de a lényeg a blog, melyen üdvözöllek és ahová visszavárlak! Ha írnál nekem, itt tudom elolvasni: fortressxp@gmail.com

 ***