Mindig nosztalgiával gondoltam a Fast & Furious filmekre mivel a legelső epizód 2001-ben (alig 28 évesen megtekintve) nagy élményt jelentett számomra a száguldás, a sok villámgyors kocsi és a pörgő tempójú rendezés miatt. Paul Walker, Vin Diesel és Michelle Rodriguez hármasa garanciát jelentett később is a sikerre, bár rögtön jött némi visszaesés: 2003-ban a második, 2006-ban a harmadik (Tókiói hajsza) és 2009-ben pedig a negyedik rész esetében. Az igazi sikerrészek csak ezután születtek: 2011-ben Dwayne Johnsonnal az ötödik fejezet - mely azóta is a sorozat legnagyobb sikert elért epizódja [7,3 ponttal az IMDb-n] - és a hatodik illetve hetedik rész (2013/2015), melyek hasonlóan a Fast Five -hoz 7 pont feletti értékelést kaptak a rajongóktól. (Közben sajnos 2013-ban, a 6. rész után meghalt Paul Walker [értelmetlenül egy Porsche Carrera GT-ben, melyet nem is ő vezetett] és vele nagyon sokat vesztett a franchise.) A mélyrepülést a nyolcadik rész és a legújabb, kilencedik epizód hozta el újra, melyek sajnos egyértelmű visszaesést jelentettek. A spin-off részként megjelent 2019-es Hobbs & Shaw sem volt kivétel, szintén csak 6,4 pontig jutott (de így is nagyobb sikert aratott, mint a mostani, legújabb fejezet, mely 16 ezer voks után  is csak 5,5/10 pontnál jár).

A kép forrása: news-block.com

Ennyi bevezető és visszatekintés után nézzük, milyen is a kilencedik rész. Ami a moziból kiérkezve legelőször felötlött bennem, az a túl sok gagyiság és hiteltelenség, ami ugyan eddig is elő-elő fordul a F&F széria különböző részeiben, ám nem ennyire tömény dózisban. Mert a kilencedik epizód szinte csak ilyen jelenetekből áll. Túlzások, hülyeségek, szakadékban átlengő kocsik, elektromágnesekkel való kínlódások és egyéb hülyeségek formájában. A sztori is kaotikus összevisszaság, számtalan logikátlansággal, de az ötlettelenség és humortalanság az, ami igazából zavaró ebben a részben.

A kép forrása: wikipedia.org

Ami pozitívum, az Dominic Toretto (Vin Diesel) múltjának felidézése, az apja történetének és halálának bemutatása a múltba való visszatekintéssel. Ezt a vonalat kellett volna kibontani, de nem a karakter testvérének képbe-hozásával, (aki valamiféle tömegpusztító űrfegyverért nyomul), hanem egy tényleg eredeti sztorival. És most itt nem csak arra gondolok, hogy kevesebb olyan színészt találhattak volna, aki kevésbé hasonlít Vin Dieselre, mint John Cena (a történetbeli kisöccs) hanem arra is, hogy nem koherens az egész sztori és nincsenek logikus motivációk sem az egyes karakterek mögött. Olyan "se füle se farka" érzésünk támad a film második felére, még akkor is, amikor elvileg hasra kéne esnünk bizonyos fordulatokon.

A kép forrása: carthrottle.com

Ami az egyes akciójeleneteket illeti: a gagyiságok mélypontját két scene viszi, az egyikben Roman és Tej a világűrben autókáznak, a másikban pedig a többiek egy baromi nagy elektromágnessel térítenek el autókat. Sajnos a film vége sem viszi feljebb a színvonalat, sőt egy zagyva zárást kapunk, az "ez nagyon félre ment" érzéssel.

Azért tegyük hozzá: az eddig 10 részt elért franchise nincs könnyű helyzetben: szinte lehetetlen már többet kihozni ebből az egészből. Pedig a profit nagy úr és egyelőre úgy tűnik, a rajongók továbbra is hajlandóak megfizetni egy-egy újabb F&F mozijegy árát. Ahogyan én is tettem, ezúttal kicsit megbánva utólag. Értékelésem: 50%

2021.06.21.(12:09) 

A Krasinski házaspár (John Krasinski és Emily Blunt) közös filmje, a 2018-as Hang nélkül című horror idén izgalmas folytatást kapott. A második epizód tökéletesen épül az előzményekre, de ezúttal kapunk némi pluszt is: először is megtudjuk (mégpedig a felvezető 10 percből), hogy miként is kezdődött ez az egész, vagyis hogyan jelentek meg a lények a Földön, másodrészt kiderül, hogy mi a lények gyengéje, végül harmadrészt láthatunk olyan embereket is, akik szokatlan módon szembeszállnak a többiekkel (az idegenek teremtette káoszban).

A kép forrása: newyorker.com

Ha a rövid tartalmi ismertetőt nem kéred, mert tökéletesen meg akarsz lepődni majd a moziban, akkor ugord át az itt következő, bekeretezett részt és folytasd posztomat az utána lévő bekezdésekkel!

Ennyit röviden az alaptörténetről: egyszerű, jól felépített, átgondolt script, kevés logikai problémával, de nagyszerű rendezéssel. (Ami a logikai problémát illeti: feltűnhet a lények vízzel kapcsolatos gondja, mely az első epizódban érdekes módon még nem akadályozza őket, csak a másodikra válik problémává.)

A kép forrása: time.com

Krasinski egy nagyon izgalmas, pörgős akciófilmet készített, mely hűen követi az első epizód történetfonalát. Az izgalmak szintje most is nagyon magas, de hozzátenném: azt a jelenetet nem sikerült überelni az első részből, melyben Emily Blunt egy kádban szül, miközben közvetlenül mellette ott egy szörny és a családtagok is harcban állnak a ház (és a körülötte lévő kukoricás) különböző pontjain.

Sokkal többet látjuk a szörnyeket is, ezúttal megfigyelhetjük, hogy hosszú első végtagjaikkal darabolnak ("kezeik" szúró-vágó végződésűek) miközben hatalmas, fogakkal teli szájukkal felfalják áldozataikat (időnként szétnyíló koponyájuk pedig egyszerre védi páncélként fejüket és biztosít "jó vételt" számukra, a hangokat illetően). A magam részéről azt mondanám: nem sikerült ilyen jó lényeket teremteni Hans Rudolf Giger alienjei és xenomorfjai óta.

Emily Blunt és a süket-néma leányzót alakító Millicent Simmonds ezúttal is kimagaslót nyújtanak. Krasinski lévén, hogy az első részben meghal, ezúttal kevés játékidőt kap (csak az első 10 perc visszatekintésében láthatjuk) helyét Cilian Murphy veszi át, aki nem rossz (de nem ér Krasinski nyomába). A feszültség adagolása és a film tempója kicsit ingadozó - ez a másik kritikai észrevételem (a már említett logikai gond mellett) - hiszen kapunk ugyan egy lendületes, izgalmas felvezetőt, de után egy időre leül a sztori, majd újra felpörgünk és megint jön egy unalmas rész, a végső izgalmak előtt. Egy jobban felépített és ívet alkotó feszültségfokozás ütősebb lett volna. De természetesen ez csak kisebb "szépséghiba", alapvetően a film nagyon jól működik.

A Hang nélkül kettőt ajánlani tudom az akciófilmek, horrorok és thrillerek kedvelőinek és mindazoknak, akik szeretik az izgalmas szörnyes sztorikat. Nem fognak csalódni. Nálam a Hang nélkül 1 erős 85%, a Hang nélkül kettő pedig 80%.  

Hasonló filmes posztjaink: Mortal Kombat (2021), Greenland kritika, Hét nővér - akció-scifi, Kémek hídja, A helyőrség kritika, A láthatatlan ember (2020), A 12 legjobb háborús film, Az igazi Rocky Balboa, A halál 50 órája (1965), A 25 legfélelmetesebb horror,

2021.06.21.10:51 

Az előreláthatóan nagyon sok további szóló-mozizásom legelső estéjén a hosszú kihagyás kényszere dominált a filmválasztás során, mivel kerek 8 hónapja nem voltam már moziban (az utolsó még tavaly októberben a Greenland volt, amiről írtam is utána). A hosszú kihagyás okának persze a járvány tekinthető, de akkor is nagyon hiányzott már a hatalmas kivetítő-felület, a profi kép-, és hang minőség, meg persze a popcorn illata és a kényelmes székek sokasága. [Bármekkora is a tévéd, otthon soha nem kapsz olyan élményt, mint egy jól felszerelt, fullos moziban.] Így aztán nem nagyon válogattam a filmek között: a Mortal Kombatra vettem jegyet és "hagy szóljon" alapon bevetődtem a legközelebbi Cinema Citybe.

A kép forrása: syfy.com

Az 1990-es évek világszerte népszerű játék-gép és videojáték világának első film-adaptációját (Christopher Lambert főszereplésével, [1995-ből]) még szinte gyerekként láttam, így volt bennem némi jóleső izgalom és várakozás a legújabb verziót illetően. Nos, a várakozásoknak végül is megfelelt a film, bár hozzá kell tegyem: a Mortal Kombat erősen "réteg-film" és mint ilyen csak azoknak jön be, akik nyitottak erre a "misztikus-szörnyes-verekedős" fantázia-világra. Én próbáltam az lenni, így elvoltam a sztorival meg a rengeteg bunyóval. 

A rendező, Simon McQuoid egy kimondottan pörgős dolgot rakott össze, mely az 1995-ös változatnál sokkal jobb és minőségibb látvány-világot ad a nézőnek. Bár a karakterek - még egy látvány-fantasy filmhez mérten is - gyengén kidolgozottak, a főszereplők - a félig angol, félig kínai Lewis Tan és a csinos Jessica McNamee - valahogy feldobják a filmet. Szerintem jók a verekedési jelenetek is, a rengeteg CGI ellenére is. A szörnyeket visszafogott egyszerűséggel kapjuk, nincs túltolva ez a rész (ami kedvez azoknak, akik nem szeretik ha merőkanállal adagolják a misztikumot).

Lewis Tan. A kép forrása: decider.com

Szimpla kis sztori, de látványos a kivitelezés. A 2021-es Mortal Kombat épp alkalmas egy hosszú mozimentes időszak megtörésére, így ajánlani tudom a fantasy-kedvelőknek.

A kép forrása: digitalspy.com

Mellesleg a moziban a filmvetítés megkezdése előtt a Hang nélkül 2 egy nagyon ütős kis tralierrel köszönt be, úgyhogy szerintem biztosan jó szórakozást kínál majd hamarosan ez a film is (amiről természetesen írni fogok). A Fast and Furious 9 előzetese pedig olyan képkockákkal lepett meg, hogy kapaszkodnom kellett a székbe (na jó, ez talán lehet, hogy túlzás, de az biztos, hogy ígéretesnek tűnik). A Mortal Kombat esetében viszont sajnos csak 50%-os értékelést tudok adni.

Amíg a közeljövőben esedékes szuper-produkciókra várunk: mindenkit moziba-járásra biztatok (védettségi kártyával) és film-nézésre ösztönzök (ami a csövön kifér). 

2021.06.12.13:16

A profi boksz világában ritkán bukkannak fel igazán érdekes és kivételesen tehetséges bajnokok, akiknek élete több szempontból is különlegesnek tekinthető. Ilyen volt Rocky Marciano (1923-1969), Muhammad Ali (1942-2016) és Iron Mike Tyson is. Mindhárman birtokolnak bizonyos rekordokat: Marciano volt a boksz-történelem egyetlen veretlen (visszavonulásáig legyőzhetetlen) világbajnoka, Ali volt a legtöbb szakértő szerinti legtehetségesebb valaha élt bokszoló, Tyson pedig minden idők legfiatalabb világbajnoka és legnagyobb ütőerejű "verekedője". Közülük most a profi boksz fenegyerekéről Tysonról emlékeznénk meg, közelgő júniusi szülinapja kapcsán. A jelenleg Las Vegasban élő, 55 éves boksz-legenda újra aktív (2020 szeptemberében tért vissza a profi boksz világához), különböző nőktől 8 gyermekről gondoskodik és már harmadik feleségénél tart. Korábbi, 2005-ös visszavonulásáig 58 profi mérkőzést vívott, amiből 50-et meg is nyert (44-et kiütéssel). Volt börtönben és szerepelt több hollywoodi filmben is. Élete számtalan érdekességet rejt.

Tyson és Trevor Berbick 1986 november 22-én (forrás: boxingjunkie.usatoday.com)

Már gyermekkora is zűrösen alakult: édesanyja egyedül nevelte egészen 12 éves koráig, amikor az ifjú Tyson javító-intézetbe került (több rendbeli lopás, betörés, garázdaság és egyéb bűntett miatt). Édesanyja 4 évvel később hunyt el, így a fiatalember szinte teljesen egyedül maradt a világban (két testvérét: bátyját és nővérét leszámítva). Ám szerencséjére korán felkarolta Cus D'Amato, a neves bokszedző, aki meglátta benne a tehetséget és miután Tyson találkozott Muhammad Alival (aki épp a javítóintézeteket látogatva népszerűsítette a bokszot), felkarolta a bokszolni vágyó, zűrös brooklyni fiút. Bár Tyson ekkor már rendszeresen kábítószerezett [kokainozott] a határozott edző megmentette a kamaszfiút a teljes lezülléstől. Kivételesen jó kapcsolat alakult ki mester és tanítványa között egészen D'Amato 1985-ös haláláig. 

Tyson fénykora 1986 és 1990 között töretlen volt: 1986 november 22-én Las Vegasban minden idők legfiatalabbjaként, mindössze 20 évesen lett profi nehézsúlyú világbajnok, Trevor Berbick legyőzésével. A sportvilág egyik legemlékezetesebb mérkőzésén, melyet a WBC nehézsúlyú világbajnoki címéért rendeztek, Tyson már a második menetben kiütötte a nála 10 centivel magasabb és 12 évvel idősebb Berbicket, így a találkozó néhány perc után véget ért. Tyson beírta nevét a boksz nagykönyvébe. Bár 100 kilót nyomott, ehhez "csak" 180 centis magasság társult, így szinte egész pályafutása alatt 10-15 centivel magasabb ellenfelekkel kellett megküzdenie. A nagy ütőtáv-különbségek miatt Iron Mike -nak pusztító közelharc-technikát és megrendítő ütőerejű kombinációkat kellett kifejlesztenie. Ez azonban sikerült neki, így 1987 és 2005 közt 44 brilliáns kiütéssel lett a világ bokszrajongóinak nagy kedvence.

Holyfield - Tyson (forrás: profiboksz.hu)

Tyson 1987 augusztus 1-re már három boksz-szövetség (WBC, WBA, IBF) nehézsúlyú világbajnokának mondhatta magát. Aztán jött az első komoly címvédés: 1988 június 27-én egyetlen menetben kivégezte - mégpedig egy hihetetlen kiütéssel - az addig veretlen Michael Spinkst. Hirtelen megérezhette a népszerűség és a luxus-életmód féktelenségét, amit ki is használt: dőzsölt és újra kábítószerezni kezdett. Elbizakodottsága 1990 február 11-én bosszulta meg magát először, amikor el kellett szenvednie első nagy vereségét, a 193 centis James Buster Douglas ellenében Japánban (Tokióban), amikor a behemót Douglas padlóra küldte a tizedik menetben. A balszerencse innentől sajnos életének állandó részévé vált: 1992-ben nemi erőszakkal vádolta meg Miss Fekete Amerika, a 20 éves Desiree Washington, aki egy erősen vitatható perben végül elérte Tyson börtönbe küldését. Iron Mike három évet ült és csak 1995-ben szabadulhatott. (Börtönbeli viselt dolgairól 2002-ben készült film, mely bár nem teszi egyértelművé, hogy Tysonról szól, valójában nyilvánvaló a párhuzam. A film címe: Vitathatatlan [Undisputed]) 

forrás: talksport.hu

Bár Tyson szabadulása után, 1996-ban visszaszerezte világbajnoki övét, a siker csak átmenetinek bizonyult: Evander Holyfield kétszer is megverte: előbb 1996-ban kiütéssel, majd 1997-ben leléptetéssel. Ez utóbbi találkozón zajlott a híres "fül- kiharapós incidens", amelyért 3 millió dolláros bírságot és másfél év eltiltást kapott.

Holyfield mellett egy másik bunyós is Tyson legyőzője lett, mégpedig a 196 centis, 113 kilós Lennox Lewis, aki 2002 június 8-án az egyesült államokbeli Memphisben már a nyolcadik menetben padlóra küldte és kiütötte az acélöklű harcost. Innentől Tyson visszavonulása már csak idő kérdése lett. Bár 2003-ban egy különleges arctetoválás elkészíttetésével és Clifford Etienne legyőzésével még mindenkinek úgy tűnhetett, hogy maradt benne elég elszántság egy nagy visszatéréshez (az arctetkó alighanem ennek szimbolizálására készült), valójában a drogok és a kicsapongó élet megtépázták kondícióját. 2004-ben és 2005-ben már kevésbé tehetséges bokszolók is ki tudták ütni, mint például Danny Williams és Kevin McBride. Iron Mike ezek után jelentette be hivatalosan is visszavonulását 2005-ben.

Tizenöt esztendővel később, 2020 szeptemberében meglepte a világot Tyson visszatérésének híre, mely sokak szerint elsősorban Iron Mike vagyoni helyzetének javításáról, mintsem valódi ambícióiról szól. A visszatérése óta egyetlen meccsén Roy Jones Junior ellen döntetlent vívott egy jótékonysági találkozón, melyért 8 milliót kapott. Akárhogyan is nézzük azonban Tyson botrányait és zűrös ügyeit, azt el kell ismerjük: óriási küzdő és hatalmas harcos volt, aki örök időkre beírta nevét a boksz-történelembe.  

Hasonló posztjaink: A 12 legjobb háborús film, Greenland kritika, Hét nővér - akció-scifi, Kémek hídja, A helyőrség kritika, Az igazi Rocky Balboa,

2021.05.15. (14:25)

A "veretes háborús filmek" rovatunk első filmje az 1965 -ös A halál 50 órája (Battle of the Bulge) című filmdráma Ken Annakin rendezésében, Charles Bronson, Telly Savalas, Robert Shaw és Henry Fonda főszereplésével. Ez a történet éppen csak hogy lemaradt a 12 legjobb háborús film című tavalyi listánkról, de részben ennek kárpótlásául, részben a film pozitívumainak kiemelése céljából most elővesszük, hogy értékeire felhívjuk a figyelmet (ráirányítva a fókuszt a 13. legjobb valaha készült háborús filmre).

A kép forrása: honvedelem.hu

A halál 50 órája a második világháború nyugati frontjának egyik utolsó nagy német ellentámadását mutatja be, mely hadművelet "Ardenneki offenzíva" vagy "Wacht am Rhein" nevet kapta a harcoló felektől. A német támadás 1944 december 16-án indult óriási német páncélos tartalékok bevetésével, mintegy 600 harckocsi és 200 ezer katona mozgósításával. A háború megfordítását célzó hadműveletet Hitler olyan tapasztalt és tehetséges tábornokokra bízta, mint Gerd von Rundstedt és Waler Model. Alattuk pedig a háború legtehetségesebb páncélos parancsnokai szolgáltak: Hasso von Manteuffel és Sepp Dietrich. Az ardenneki offenzívában a németek a nyugati front harckocsi állományának 60% -át vetették be, ami jó mutatja mennyire fontos volt számukra ez az előretörés. (A kezdetben 600 harckocsiszámot később kiegészítették és végül már ezernél is több páncélossal támadtak.) A konkrét feladat hármas volt: egyrészt a Meuse elérése, másodszor a folyón való átkelés után Antwerpen visszafoglalása (a tengerpart elérésével) végül pedig harmadsorban az amerikai benzintartalékok megszerzése,  a Bastogne közelében felhalmozott 11 millió liter benzin megkaparintása a (hadművelet közben).

A kép forrása: filmkatalogus.hu

Bár a hadművelet német szempontból jól indult és például Bastogne -t sikerült bekeríteniük, illetve a napokon át tartó felhős időt és a szövetséges erők repülés-tilalmát kihasználva a Meuse -ig előretörniük, végül az amerikai mennyiségi fölény érvényesült: Bastogne -t felmentette Patton, a benzintartalékok szövetséges kézen maradtak és az egész előretörést megállították. A hadművelet 1945 januárjára német szempontból kudarcba fulladt. A harcok alatt, 1944 december 17-én zajlott a malmedy mészárlás, melyben 130 amerikai foglyot lőttek agyon a Joachim Peiper alezredes vezette SS alakulatok. (A mészárlás nem előre megtervezett volt, hanem egy szökési kísérlet indította el, mely után az SS katonák lövöldözésbe kezdtek.)

A halál 50 órája című film többé-kevésbé hűen mutatja be a hadművelet eseményeit. A központi karakter, Hessler ezredes (Robert Shaw) kitalált figura. A valóságban nem lehetett kiemelni egyetlen embert a német haderőből, akin minden állt vagy bukott volna. A figurában a forgatókönyv több fontos német vezetőt egyesít. Ennek ellenére Robert Shaw kiemelkedően jól alakítja az elszánt, rendíthetetlen német ezredest, aki mindenáron győzni akar. A script kiemeli azt is, hogy Hessler és a hozzá hasonló elvakult német tisztek valójában a hadseregért és önmagában a harcért küzdenek (nem magasztos célokért) és azért, hogy a háború illetve a hadsereg uralma örökké tartson. Mindez világosan kiderül a Hessler és tiszti-szolgája Conrad (Hans Christian Blech) közti párbeszédből, mely után az idősebb férfi örökre elhagyja parancsnokát. Conrad a józan gondolkodású, hazaszerető német katona megtestesítője, aki képtelen azonosulni a náci elvakultsággal.

A kép forrása: mozipremierek.hu

Ami a németek bemutatását illeti: kissé túlzó az már-már udvarló hozzáállás, ahogyan Kohler tábornok (Werner Peters) ajnározza Hesslert a film elején, hogy harci kedvet csináljon neki a támadás vezetéséhez. Kohler bemutatja a III. Birodalom titkos fegyvereit, a harckocsi tartalékokat és titkos terveiket, miközben Hessler blazírt képpel hallgatja feljebbvalóját. A valóságban egy ezredes soha nem lehetett volna ennyi könyörgés célpontja. Ehhez mind a Wehrmacht, mind pedig az SS túlzottan fegyelmezett és hierarchikus szervezet volt, melyben az elöljárók tekintélyét megkérdőjelezhetetlennek tartották.

Ami a másik oldalt illeti, ott is láthatjuk az amerikai katonák különböző archetípusait: az ügyeskedő vagányt, aki végül mégis hőssé válik (Guffy őrmester - Telly Savalas), a céltudatos katonai vezetőt (Grey tábornok - Robert Ryan), a bátor frontharcost (Wolenski őrnagy - Charles Bronson) és a támadásra előre figyelmeztető ravasz amerikai tisztet (Kiley - Henry Fonda). Közülük az utóbbi, Henry Fonda alakítása a legkiemelkedőbb: átütően hozza a civilben nyomozóként dolgozó hírszerzőt, akire sokáig senki nem hallgat, pedig előre látja, hogy a németek offenzívára készülnek.

A kép forrása: mozipremierek.hu

Nagyon jók a harci jelenetek is, noha a német Tigris harckocsik helyett végig M47 Patton tankokat látunk (melyeket csak 1951-től használt az amerikai hadsereg, a háború után). Ugyanakkor az összecsapások életszerűek és a filmvégi tankcsata is izgalmas.

A halál 50 órája egy igazán veretes háborús dráma, melyben néhány jelenet máig ikonikus maradt. Az egyik ilyen az a scene, melyben Hessler megszemléli a támadásra kiválasztott fiatal harckocsi-parancsnokokat. Ebben a német ezredes aggodalommal veszi tudomásul, hogy mennyire kezdők és ifjúak, mire a katonák a Panzerlied -et kezdik el énekelni, csizma sarokkal verve hozzá az ütemet. Bizonyítják elszántságukat, mire az ezredes is velük kezd énekelni és egy magával ragadó jelenet kerekedik az egészből.

A legjobb háborús filmek örök-listáján A halál 50 órája mindenképp előkelő helyet kell, hogy kapjon, az egyes alakítások, a forgatókönyv, a kiváló rendezés és a látvány-világ miatt. Ajánljuk a háborús filmek kedvelőinek és mindazoknak, akik történelem-szeretőként szívesen néznek vissza sorsfordító eseményeket.

Értékelésünk erős 85%, a fentebb említett értékek miatt, így főként a rendezés, a látvány és a több magával ragadó, lelkesítő jelenet miatt.

Hasonló posztjaink: A 12 legjobb háborús film, Greenland kritika, Hét nővér - akció-scifi, Kémek hídja, A helyőrség kritika, Az igazi Rocky Balboa,

2021.05.09.13:00  

A három Oscart bezsebelt, kerekeken százszoros nyereséget hozó és máig a legismertebb filmek közt számontartott Rocky című 1976-os "Stallone boksz-film" töretlen népszerűséget tudhat magáénak a sztori alapját képező 1975-ös bokszmérkőzés évfordulóján is. Mintegy 46 évvel ezelőtt ugyanis, 1975 március 24-én az ohio -i Richfield városában sporttörténelem íródott: az 1964-óta bokszlegendaként világhírű Muhammad Ali 15 menetet bokszolt végig egy jórészt ismeretlen bokszolóval, Chuck Wepnerrel, aki egyszer még padlóra is küldte az akkor már kétszeres világbajnok "boksz-királyt".

Muhammad Ali és Wepner (kép forrása: ringtv.com)

Ali képtelen volt kiütni Wepnert és aznap csak technikai K.O. -val húzhatta be magának a győzelmet. A mérkőzést óriási visszhang kísérte, akik látták soha nem felejtették el. A nézők közé tartozott egy akkoriban csak 28 éves kezdő színész is, Sylvester Stallone, akit azonnal megihletett a heroikus küzdelem és egyetlen szuszra megírta a Rocky című filmjének alaptörténetét. A film hatalmas siker lett 1976-ban (10 Oscarra jelölték) és 8 részből álló franchise született (Rocky I, II., III., IV, V., Rocky Balboa, Creed I., Creed II.) Stallone akkoriban még csak jelentéktelen szerepeket kapott, egyáltalán nem számított ismert színésznek ráadásul komoly anyagi gondokkal is küszködött. Mindezek dacára sem volt azonban hajlandó lemondani arról, hogy a film főszerepét ő maga játssza el. Jól döntött, minden idők egyik legsikeresebb szerepét alakíthatta, hírnevét a szerep és a film örökre megalapozta. Ki volt azonban az egész filmsikert elindító eredeti figura, a bokszoló, aki a világon elsőként izzasztotta meg a bokszlegenda Muhammad Alit?

Az évszázad mérkőzése: 1974 október 30., Ali - Foreman találkozó (kép forrása: france24.com)

A híres mérkőzés napján már 36. évében járó Chuck Wepner olyan időkben szeretett volna boksz-karriert csinálni, amikor minden babért a sporttörténelem egyik legnagyobb tehetségének tartott Muhammad Ali aratta le. A Cassius Clay néven 1942-ben született Ali, alig 18 évesen, 1960-ben lett félnehézsúlyban olimpiai bajnok, majd a profi boksz világa felé fordulva tette fel egész életét a bokszra. Először 1964 február 25-én szerezte meg a bokszvilág legnagyobb címét, a nehézsúlyú világbajnoki övet (Sonny Liston legyőzésével), később pedig még kétszer került a csúcsra: 1974 október 30-án (George Foreman legyőzésével az évszázad meccsének tartott kinshasa -i mérkőzésen) és végül 1978 szeptember 15-én (Lein Spinks ellen). Közben nagy riválisa Joe Frazier ellen is két óriási csatát vívott: 1971 március 8-án (mikor pontozással vesztett) és 1974-ben a visszavágón, amikor viszont győzni tudott. Életét botrányok kísérték, az első ilyen muszlim hitre térése és névváltoztatása után bontakozott ki, amikor megtagadta katonai szolgálatát (Vietnámban), a második pedig 1974 őszén, amikor az évszázad bokszmérkőzésének megvívása során folyamatosan becsmérelte Fraziert és családját. (Az ügy évekig elhúzódott és Frazier soha nem bocsátotta meg Alinak az aznapi viselkedését.) Muhammad Ali 1981 decemberében, nem sokkal 40. születésnapja előtt vonult vissza végleg a boksztól, 61 mérkőzés után (melyekből csak alig ötöt vesztett el).

Ali életében Wepner volt az egyetlen olyan ellenfél, aki valóban képes volt őt meglepni és fénykorában is padlóra küldeni esélytelenként (igaz csak néhány pillanatra).

Stallone és Wepner (forrás: playersbio.com)

A hatalmasra nőtt, 196 centis Wepner 1939-ben született New Yorkban, mégpedig egy szegény család sarjaként. Mivel nem számított jó tanulónak, így a hadsereg vagy a sport lehetett kitörési pont számára (ahogyan a legtöbb hasonló helyzetű fiatal számára is). Mindkettővel próbálkozott: a középiskola után tengerészgyalogos lett, majd a boksz világa felé fordult. (A fegyveres erőknél szerette meg a bokszot.) Hosszú éveken keresztül próbált a sport élvonalába kerülni, de erre csak 1969-ben, 30 éves korára kerülhetett sor, amikor végre kihívója lehetett két nagy bajnoknak is: előbb George Foremannak, majd Sonny Listonnak. Mindketten megverték azonban: Foreman már a harmadik menetben kiütötte, Liston pedig technikai K.O.-val győzte le, mert a kilencedik menetre felismerhetetlenné verte Wepner arcát. A későbbi években nyolc győzelmet aratott, de így sem lett ismert bokszoló. Ennek dacára mérkőzéseinek száma és mérlege alapján kihívhatta 1974-ben a bajnok Muhammed Alit (akinek viszont nem lett volna kötelessége elfogadni a kihívást). Ali mégis úgy látta: egy "edzőmérkőzés" ráfér és mivel max 3 menet alatt úgyis végez majd Wepnerrel, nem veszít semmit, ha esélyt ad egy ismeretlen, fehér bőrű bokszoló számára. (Tegyük hozzá: Wepner iszonyúan nehéz anyagi helyzetben élt akkoriban, így a mérkőzés anyagi megváltást hozhatott neki.)

Itt érdemes megállnunk egy pillanatra, mert a Rocky című filmmel akadnak párhuzamok. Az első, hogy a valóságban és a filmben is egy színes bőrű bajnok ad esélyt egy fehér ismeretlennek, aki nyomorban él és bár már 30 körül jár, esélytelen számára a csúcsra jutás. Jótékonykodnak tehát (mind Apolló, mind Ali) azzal, hogy nagylelkűen meccset vállalnak egy ilyen bokszolóval. Apolló ezt a filmben népszerűség-hajhászásból teszi, Ali pedig egyszerűen azért, mert épp nincs más ellenfele és kell az edzés, a meccs-szám, illetve a pénz. A második párhuzam a bajnok népszerűsége: Muhammad Ali, miként a filmbeli Apollo Creed is, megkérdőjelezhetetlen bajnokok, valóságos legendák. Végül harmadik párhuzam a mindenit magával ragadó küzdőszellem az "eye of the tiger", mely a valódi meccsen és a filmben is markánsan jelenik meg és amely mindenkit magával ragad, hiszen mindannyian azonosulni tudunk a "kis ember" harcával a bizonyításért. Alighanem EZ a Rocky filmek népszerűségének is a titka, az átélhető küzdelem izgalma és a győzelem önfeledtsége. Szurkolni tudunk az esélytelennek, végignézhetjük mindenkit megdöbbentő és váratlan győzelmét.

Wepner és Liev Schreiber, aki őt alakítja a Chuck című 2016-os filmben. Forrás: metro.us

A filmbeli Rocky a nagy meccs után bajnok lesz és világsztár (jön a Rocky II., III., IV, V, Balboa,majd a Creed I-II.), ám Wepner a valóságban lecsúszott alakká vált: kokain-függő lett és visszavonult a boksztól. Egy időre a 90-es években még a börtönt is megjárta. Egy ideig pankrátorkodással is próbálkozott. Amikor megnézte a Rocky III -at a moziban, rájött, hogy a Rocky - Hogan verekedés miként természetesen maga az alapmérkőzés is (Ali - Weppner találkozó) az ő életéből merítkezik. Ő állt ki fehér bőrű esélytelenként a többszörös világbajnokkal, majd ő vívott nagy mérkőzést egy pankrátor sztárral is (Andréval az óriással). Később (a 2000-es évek elején) perben követelte Stallonétől, hogy ismerje el: ő a Rocky-filmek "mintája". Stallone végül peren kívül egyezett meg vele és kártalanította Wepnert, aki ebből a pénzből hozta helyre életét és nyitott meg saját vendéglőjét (vagy inkább kocsmáját).  

Harmat Árpád

2021.05.01.14:45

Joe Biden amerikai elnök történelmi bejelentést tett április 14-én a Fehér Házban: közzétette ugyanis ugyanis, hogy május elsején megindul a már 20 éve ott tartózkodó amerikai csapatok kivonása Afganisztánból (mely folyamat a 2500 ott tartózkodó amerikai katona hazaszállításával előreláthatólag szeptember 11-én fog befejeződni). Ezzel lezárul az USA történetének eddigi leghosszabb háborúja. Az USA a WTC tornyok 2001 szeptember 11-i lerombolása után, 2001 október 7-én támadta meg Afganisztánt az Enduring Freedom (Tartós Szabadság) hadművelet keretében, hogy George W. Bush elnök parancsára felszámolják a terrortámadással vádolt al-Kaida szervezet afganisztáni működését és megdöntsék az azt támogató helyi tálib rendszert.

A kép forrása: britannica.com

A tálib rendszer 1996-ban vette az irányítást Afganisztán felett, amikor a szovjetek már 7 éve elhagyták a területet, feladva annak 10 éve zajló pacifikálási kísérleteit. Az iszlamizmus és a saría (muszlim szokásjog) illetve a tálibok mindenre kiterjedő diktatúrája hamar megjelent a hét Magyarország nagyságú, 652 230 km2 alapterületű, magas hegyekkel teli, elmaradott ország minden pontján. A nők szinten minden korábbi jogukat elvesztették (szavazati jog, tanuláshoz való jog, munkához való jog ... stb), a vallási előírásokat megszegőket pedig önkényesen kezdték kivégezni akár a nyílt utcán is. Az ugyancsak iszlamista és dzsihadista al-Kaida (egy 1988-ban alapított terrorszervezet, mely akkoriban egy szaúdi milliárdos, Oszama bin Laden vezetésével működött) hamar megtalálta az együttműködési lehetőséget a tálibokkal. Afganisztán 1997-től kezdődően évről évre egyre nagyobb mértékben lett fészke és kiképzőterepe az al-Kaida terroristáinak. Végül itt született meg a WTC tornyok lerombolásának terve is, melyre Oszama bin Laden itt adta ki a végrehajtási parancsot. A 3000 halottal járó támadást az Egyesült Államok azonnal megtorolta: három héttel a tornyok összedőlése után megtámadta Afganisztán és lebombázta annak tálib illetve al-Kaida bázisait. Megkezdődtek a szárazföldi hadműveletek is és az USA több ezres megszálló haderővel megdöntötte a tálib rendszert Afganisztánban. Sajnos azonban a terepviszonyok: magas hegyek, barlangrendszerek, szurdokok, szakadékok, erdőségek és nagy távolságok miatt szinte csak a fővárost, Kabult sikerült pacifikálni. Az ország túlnyomó része továbbra is a tálibok kezén maradt, így az USA 20 évig tartó értelmetlen és sikertelen gerillaháborúba kényszerült a tálibokkal.

Oszama bin Laden Afganisztánban (forrás: dailymail.co.uk)

Közben 2011 május 11-én 10 évnyi nyomozás után a CIA Oszama bin Laden nyomára bukkant (Pakisztánban) és egy Navy Seal egységgel megöletett. Ám a tálib rezsim továbbra is tartotta magát, sőt Pakisztán felől folyamatos fegyveres és létszámbeli utánpótlás odairányítása kezdődött a muszlim harcosok megsegítésére. Amerika 2011-ig minden évben növelte afganisztáni csapatainak létszámát (és 2011-ig a NATO haderő nagysága is folyamatosan emelkedett). Ebben az évben elérte 110 ezret az amerikaiak és több ezret egyéb országbeliek száma az ázsiai országban. Innentől azonban csökkenés kezdődött: 2015 -re 10 ezer alá került a nyugati katonák száma (és azóta is csak néhány évben [2017 és 2018] emelkedett átmenetileg ezen szint fölé. Jelenleg már csak 2500 aktív állományú és kb 1000 rejtett létszámba tartozó (különleges egységekben szolgáló) katona maradt Afganisztánban.

A kép forrása: mapsofworld.com

Az elmúlt 5 évben az USA vezetői ráébredtek arra (pártállástól és az aktuális elnököktől függetlenül), hogy Afganisztánt soha nem fogják tudni pacifikálni, sőt a folyamatos amerikai jelenlét rengeteg pénz felesleges elherdálásába és évről évre egyre több amerikai katona életébe kerül. A végső döntést Biden mondta ki 2021 áprilisában: az USA kivonja minden katonáját Afganisztánból. A kérdés most az:

Első helyen prognosztizálható, hogy tálibok azonnal átveszik majd a főváros és a fontos kormányhivatalok irányítását, a kulcs-szervezetek illetve legfontosabb stratégiai pontok (bázisok, ipari létesítmények, hidak, utak ... stb) birtoklását. Ezt követi egy saját államigazgatási struktúra kialakítása és a saría bevezetése, melynek nevében a nők helyzete újra visszazuhan majd (kb a középkorba). Jön a tálib diktatúra, a lakosság terrorizálása a szabad gyilkolászás Allah nevében és a legfőbb bevételi forrás: a kábítószer-kereskedelem felvirágzása a nyugat pusztításáért (nem mellesleg jól keresve rajta).

A nagyobb gond azonban, túl Afganisztán kőkorszakba sülyedésén, hogy valószínűleg újra különböző terrorszervezetek kiképzőhelyévé válik a régió. Ezen a ponton felvetődik a kérdés: vajon az USA tényleg feladja e az elmúlt 20 évében kivívott pozícióit a térségben, vagy azért bizonyos biztonságtechnikai garanciákat fenntart majd szeptember után is? Ide tartozik különleges egységek bent hagyása az országban, a környező államokban megfigyelő bázisok működtetése, helyi kémszervezet fenntartása (helybeliekből) és műholdas megfigyelés, ami kiegészíti a kémrepülőgépek és kém-drónok időnkénti bevetését.

Tálibok (a kép forrása: nbcnews.com)

Ám még ha mindez olajozottan működve megmaradna is, a világ elveszíti annak lehetőségét, hogy a Föld legveszélyesebb régiójában testközelből figyelhesse meg a terrorizmus tűzfészkét. Mert ne legyenek illúzióink: Afganisztán sajnos örök időkre a terror hazája marad és kontrollja nélkül egy veszélyesebb jövő vár majd ránk.

Az afgán háborúval foglalkozó filmek: A túlélő (2013), 12 katona (2018), A helyőrség (2019), Zero Dark Thirty (2012), Jearhead 2 (2014)

2021.04.23:27

Most, hogy a Föld két pontján is nagyon súlyos biztonság-politikai válság, sőt háborús konfliktus fenyegeti a világbékét - mégpedig Tajvan partjainál és Kelet-Ukrajnában (előbbi helyen a kínai - amerikai flotta, utóbbinál 40 ezres összevont orosz haderő és az amerikai patronálású ukrán hadsereg néz farkasszemet egymással) - érdemes áttekinteni a Föld legerősebb hadseregeinek listáját. 

Moszkva, orosz harckocsik felvonulása Forrás: rbth.com

A világ első 7 legütőképesebb hadseregének listáján a Föld jelenlegi 9 atomhatalma közül 6 szerepel. Japán noha nem atomhatalom, mégis bekerült a felsorolásba, szemben 3 olyan országgal, melyek viszont rendelkeznek atomfegyverekkel, ám egyéb fegyvernemekben jócskán elmaradnak Japántól (Pakisztán, Izrael, Észak-Korea). Dél-Korea tekintetében fordított a helyzet: a 7+1 helyet kapta, mert bár több tekintetben megelőzi a sorban őt követő Franciaországot és Nagy-Britanniát, ám ez az előny csekély és többet nyom a latban, hogy egyáltalán nincs atomarzenálja, így a két európai atom-hatalom beelőzi. A lista összeállításában (a globalfirepower saját listáján alapul véve, de azt némileg módosítva) tehát kulcs-szerepet kapott 9 tényező: a nukleáris töltetek számán túl a következő eszközök mennyisége és minősége: a vadászgépek, hadihajó-állomány, repülőgép-hordozók tengeralattjárók és harckocsik. A szempontok közt van még az élőerő mennyisége, a gazdasági adottságok helyzete (7. és 8. szempont) illetve kilencedikként a nominális GDP (hiszen ez fejezi ki leginkább, hogy egy adott ország mennyit képes fordítani hadseregére és egy esetleges háborúra.) Így a sorrend tehát a következő:

• 1. USA
• 2. Oroszország
• 3. Kína
• 4. India
• 5. Japán
• 6. Franciaország
• 7. Egyesült Királyság
• 7+1 helyen: Dél-Korea

Ami a felsorolt tényezők konkrét számokban történő megmutatását illeti, a globalfirepower adatai alapján, az itt következő táblázat ad eligazítást számunkra: 

Kiegészítésül hozzátehetjük: Kína már most is inkább Oroszország elé lenne helyezhető (ahogy ebben a táblázatban is szerepel), ha nem állna az oroszok rendelkezésére Föld legnagyobb és legpusztítóbb atom-arzenálja (a stratégiai fegyverek többségében a kínaiak egy ideje megelőzik Putyin haderejét).

A kép forrása: goodfon.com

A haderőfejlesztések mindenesetre mind a 7 említett országban folynak, bár az egyes hadseregekre fordítható források, nagyon különbözőek. Ebben a tekintetben az USA az első, majd a sorrend így alakul: Kína, India, Egyesült Királyság, Japán, Dél-Korea, Franciaország és legvégül Oroszország (mely leghátul kullog). Közben olyan államok is felkerülnek a haderejükre legtöbbet költők listájára, mint Németország, Szaúd-Arábia és Ausztrália. Elgondolkodtató, hogy miközben Putyin csak évi 42 milliárd dollárt tud hadseregére fordítani, addig Kína képes 200 milliárd fölé menni, az USA pedig már a 700 milliárdos határt is túllépte!  

A táblázat forrása: portfolio.hu

Mégis elmondható, hogy ez a három ország (USA, Kína, Oroszország) készíti jelenleg a Föld legfejlettebb fegyvereit: a legjobb vadászgépeket, robotrepülőket (AI -val), rombolókat, legnagyobb repülőgép-hordozókat (ebben az USA elsősége megkérdőjelezhetetlen) és a legfejlettebb tengeralattjárókat (mely területen az oroszok még mindig képesek versenyben lenni az amerikaiakkal). Oroszország számára a hadiipar kimondottan gazdasági húzóágazat, nemzetgazdasági kulcs-tényező és fontos bevételi forrás is, tekintve hogy ő látja el a világ tekintélyes részét fegyverekkel. Ugyanakkor az első 7-be tartozók közt akadnak más nagy haderő-fejlesztők is, például a britek, akik 2019-ben állították hadrendbe a HMS Queen Elisabeth és a HMS Prince of Wales elnevezésű hordozóikat. Mindkettő hagyományos meghajtású, viszont 65 ezer tonnásak és 30-30 vadászgépet (F-35B) képesek szállítani. (Ugyanakkor tény, hogy fenntartásuk és megfelelő kíséretük előteremtése már problémás a brit költségvetés számára.) [forrás]

A jövő globális biztonságpolitikai helyzetét az említett 7 + 1 állam fogja meghatározni és az a kulcskérdés, hogy ezek közül melyek fognak tudni tartós és erős szövetségi rendszereket fenntartani. Ebből a szempontból nagy talány, hogy a második és harmadik helyen álló Oroszország illetve Kína tető alá hoznak egy katonai együttműködést és meg tudnak e ehhez nyerni egyéb katonai nagy- és középhatalmakat? 

2020.04.13.21:13

A tavaly nyáron megjelent Helyőrség (The Outpost) című háborús dráma, Jake Tapper 2012-es könyvsikerét dolgozza fel, melynek eredeti címe: The Outpost: An Untold Story of American Valor. A sztori az Észak-Kelet Afganisztánban 2009 október harmadikán lezajlott kamdeshi csatát mutatja be izgalmas, átélhető formában.

A kép forrása: comingsoon.net

Bár a valódi összecsapás nagyságát tekintve nem mérhető az 1993-as mogadishui csatához (Operation Gothic Serpent) - melyből 2001-ben Ridley Scott rendezett különleges filmet Sólyom végveszélyben címmel - a The Outpost alaphangulata teljességgel megidézi a 10 évvel ezelőtti "Sólymot". A rendező Rod Lurie a 2001-es Utolsó erőddel már bizonyította, hogy a katonai akadémián szerzett végzettségét és tapasztalatait valóban jól tudja kamatoztatni, katonai és háborús témákban. Ezúttal is színvonalas filmet alkotott.

A Helyőrség a pakisztáni határ közelében, egy kimondottan rosszul megválasztott helyen megépített amerikai erődben játszódik, ahol 2009 őszén 54 amerikai katona (és 20 őket segítő afgán) teljesít épp szolgálatot. A tábor a Hindukus hegység egyik völgyében helyezkedik el, hogy a szomszédos Pakisztánból időnként érkező, tálibokhoz csatlakozni akaró csoportokat és fegyverszállítmányokat feltartóztassa. Ám az erőd mindennapi életét nem ez a feladatkör határozza meg, hanem sokkal inkább az hogy katonái elhárítsák napi rendszerességgel rájuk tüzelő tálibok támadásait. A tábort minden irányból magas hegyek övezik, így azokról könnyen belőhetőek a laktanya épületei. A parancsnok, Keating százados (Orlando Bloom) tudja is ezt, így helyettesével, Bundermann hadnaggyal együtt (Taylor John Smith) a helyiekkel való békés együttműködésre törekszik. Csakhogy a rátermett kapitány sajnos elesik, amikor a tábor egyetlen teherautóját próbálja meg egy értelmetlen parancsnak engedelmeskedve a völgyből az alaptáborba visszavinni. 

A kép forrása: deadline.com

Keating utódja, Yllescas százados (Milo Gibson, igen, Mel Gibson fia) szintén elszánt csapattiszt és ő is békés kapcsolatokat épít ki a közeli falu öregjeivel. Gyakorlatilag pénzen vásárolja meg a békét azzal, hogy jó sok amerikai dollárt ígér az afgán falunak (iskola, áram és vízvezeték építésére) ha a település együttműködik a katonai bázissal. Csakhogy ő is elesik egy járőr feladat során. Így a sorrendben harmadik táborparancsnok, Broward százados (Kwame Patterson) is megkezdi szolgálatát a bázison. Ő viszont gyáva alak, aki még vizelni sem meri elhagyni a parancsnoki épületet. Szerencsére hamar elvezénylik, így a helyőrség Bundermann hadnagy parancsnoksága alá kerül. Ő pedig legfőbb őrmestereire támaszkodik: Clint Romesha törzsőrmesterre (Scott Eastwood, igen Clint Eastwood fia), Kirk őrmesterre (Jack Kesy) és például Larson őrmesterre (Henry Hughes). A kisebb rendfokozatú katonák, mint például Carter tizedes (Caleb Landry Jones) csak később, az ostrom napján jutnak meghatározó szerephez. A film 67 percében (épp a közepén) kezdetét veszi az ostrom: 2009 október 3-án nagyjából 300 tálib harcos ront kézifegyverekkel, aknavetőkkel, illetve vállról indítható rakétákkal a helyőrségre.

A kép forrása: sandiegouniontribune.com

Az ostrom kétségtelenül a film legjobb része: ott vagyunk ugyanis mi is a tűzvonalban, együtt rohanunk az amerikai katonákkal a golyózáporban, fedezéket keresve, majd a porban kúszva-mászva, miközben átérezzük félelmeiket. A harc legfőképp a páncélozott járművekben rekedtek megmentéséért, a főkapu megtartásáért és a tábort elözönlő tálibok visszaveréséért folyik. Clint Romesha törzsőrmester és Carter tizedes szinte a lehetetlent hajtják végre (amiért később a legmagasabb katonai kitüntetést kapják [medal of honor]): egyikük a harci kedvet felkorbácsolva és a harcképesek élére állva megmenti a főbejáratot és így a tábort is, másikuk pedig (Carter) sebesült társait menti meg (egyiküket a karjában cipelve át a golyózáporon). Az 54 amerikai katona végül csodával határos módon kitart és visszaveri a 300 tálib támadását, amikor a légierő végre megérkezik és szétbombázza a tálibokkal teli hegyoldalt. Ez a megmenekülést jelenti számukra. Nyolc társuk viszont holtan fekszik a helyőrség udvarán, ők nem örülhetnek a győzelemnek. A súlyosan megsebesülteknek a túlélők vért adnak és végre befut a szárazföldi felmentés is Portis kapitány egységével.

A Helyőrség egy győzelem krónikája, mert bár a támaszpontot Amerika az ostrom után megszüntette, az 54 katona 2009 október 3-án igenis véghez vitte a lehetetlent és megvédte a bázist, mintegy hatszoros túlerővel szemben!!! Összesen 150 afgánnal végeztek, vagyis nagyjából a támadók felét iktatták ki, igaz ebben benne van a felmentésükre küldött bombázók pusztítása is. Elvitathatatlan, hogy hősiesen és önfeláldozóan küzdöttek, vállvetve. A film tökéletesen visszaadja a harc minden percét, nagyszerű alakításokkal. Kiemelendő Scott Eastwood, aki a kőkemény törzsőrmester szerepében mindvégig képes megtestesíteni a társaiért és hazájáért harcoló hős mintaképét. Nekem tetszett Orlando Bloom alakítása is, aki bőven kinőtte a Sólyom végveszélyben újoncának korlátait és érett játékkal hozta az embereiért tűzbe menni kész parancsnok alakját.

A kép forrása: stripes.com

A képen Barack Obama amerikai elnök épp kitünteti a Fehér Házban a csata egyik hősét, Clinton Romesha törzsőrmester, akit a filmben Scott Eastwod alakít. A Medal of Honor az egyik legmagasabb állami kitüntetés az USA -ban, a legnagyobb elismerés, amit amerikai katona csak megkaphat. Korábban 50 évig senkinek nem adták meg. (Utoljára a vietnámi háborúban került odaítélésre.)

A film linkje: videa.hu

 A Helyőrségez a háborús filmek kedvelőinek ajánlom és mindazoknak, akik szeretik a hősies sztorikat, nagy küzdelmeket. Értékelésem: erős 80%. Igazából szerintem többször nézős.

2021.04.05.14:21

Ha valaki jó filmekre vágyik és - miközben nagy választékból próbál magának ideális alkotást találni - kevés szabadidővel rendelkezik, akkor a 33 perces szabály nagy segítségére lehet a hatékony kutatásban. A módszer nem hibátlan, de az esetek 80-90 százalékában működik. Én jelentős számú, mintegy 50 filmből álló teszt-sorozat próbájának vetettem alá és a végeredmény megerősített a "mérce" működőképességében.

Nézzük, a dolog lényegét. Ha egy átlagos hosszúságú, 100 - 120 perces nagyjátékfilmet veszünk alapul, akkor a 33 perc a teljes játékidőnek közel egyharmadát teszi ki, melyet megtekintve már kialakíthatunk egy aránylag határozott véleményt magunkban. Ezen a ponton ítéletünk lehet pozitív, negatív vagy semleges. Az első két esetben lezárhatjuk az ügyet azzal, hogy a "jó film" vagy "rossz film" cimkét tesszük az alkotás mellé, míg a semleges ítéletnél a mű a 10-20% -os tartományba kerül, ahol valószínűleg nem működik a 33 perces mérce, mert egyszerűen több idő kell a végső verdict meghozatalához. Ide tartoznak részben a szokatlanul hosszú művek és a művészi jellegű alkotások (túlnyomó többségükben), ahol gyakran csak a végén áll össze minden és kapja meg a film a valódi értékét. 

Kijelenthetem: kedvenc filmjeim mindegyikénél működött a 33 perces mérce, vagyis már ennyi idő után megszerettem őket és a legvégső ítéletem pontosan ugyanaz volt, mint a 33 perc után is. Ellenben nem működött a módszer az 1965-ös (és 197 perces) Doktor Zsivágónál, az 1972-es Keresztapánál és például az azóta nagy kedvencemmé vált, 1989-es Holt költők társaságánál. Ezen filmek esetében a 33. percben kialakult véleményem nem az volt, mint a teljes film megtekintése után. Elhamarkodottan döntöttem és bizony ha ott megállok, akkor egy igazi filmélménytől fosztottam volna meg magamat. Ezért mondható el: a módszer messze nem tökéletes. Ugyanakkor, ha kiegészítjük azzal a kitétellel, hogy leginkább a 130 percnél rövidebb alkotások esetében alkalmazható, és a tartalmas, mélyebb műveknél nagy körültekintést igényel, akkor egy aránylag korrekt mércéhez jutunk.

Kérdésem filmes szokásaitokra vonatkozik:

Köszönöm, hogy kattintottál! 

2021.03.02.(23:31)